Agility, mantrailing, obedience? Kutyaiskolától a tanfolyamokig

Hallgasd vagy nézd kedvenc platformjaidon

A mai adásunkban Nedelkó Zsuzsival, az Agility&Dog House alapítójával arról fogunk beszélgetni, hogy milyen tréning és sport lehetőségek állnak rendelkezésre a kutyusok számára a kutyaovitól egészen az agility oktatásig.

Intro

Ez itt a KutyaDolog podcast. Adásaink során állatorvosokkal, kutya trénerekkel, szakértőkkel, kutyatáplálkozási tanácsadókkal és más gazdikkal olyan témákról beszélgetek, amik gazdiként titeket is érintenek. Sziasztok Gazdik! Tímár Márti vagyok és Süti kutyusommal már 3 éve erősítjük a PetChef csapatát. Te is a legjobbat akarod a kutyusodnak? Akkor ez a podcast neked szól! Kövessetek minket a YouTubeon, a Spotifyon és az Apple Podcasten is! A KutyaDolog podcast nem jöhetett volna létre a PetChef nélkül. A mai adásunkban Nedelkó Zsuzsival, az Agility & Dog House alapítójával arról fogunk beszélgetni, hogy milyen tréning és sport lehetőségek állnak rendelkezésre a kutyusok számára a kutyaovitól egészen az agility oktatásig.

Szia Zsuzsi! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat a KutyaDolog podcastbe!

Köszönöm, hogy eljöhettem és köszöntöm a hallgatókat!

Miért fontos a kutyatréning?

Ahhoz, hogy egy kutyussal komfortos legyen a mindennapi együttélés, én azt gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy különböző tréningekre járjunk. A tréning szerintem a közös, komfortos élethez elengedhetetlen. A kutyás sportok viszont ahhoz fontos, hogy az ember igazán jól érezze magát és minőségi időt tudjon együtt tölteni a kutyusával. Mit gondolsz, hogy ha csak egy dolgot kell kiemelni, akkor miért nagyon fontos, hogy eljárjunk tréningre a kutyusunkkal?

Egy alap dolgot tudnék erre mondani, ami akár egy életszerű szituáció is. Amikor sétálok a kutyáimmal, vagy vagyok velük valahol, akkor sokszor megdicsérnek, hogy úristen, de jó kutyáid vannak, és mindig mosolygok, mert itt nem az a lényeg, hogy jó kutyáim vannak. Amúgy igen, nagyon jók, kutyáim vannak, de ezért tenni kell. Tehát ez nagyon nagyon fontos, hogy itt ez a kulcsfontosságú benne. Hogyha gyakorlatilag teszünk érte, vagyis dolgozunk a kutyával, akkor a kutya ki fog simulni és a kutya engedelmes lesz, jó kutya lesz… Fogalmazzunk úgy, hogy „jó kutya lesz”, mert amúgy minden kutya nagyon jó önmagában…

Így van!

Viszont szegény, ha nem tanítjuk meg rá, hogy mit kell csinálni, vagy hogyan kell viselkedni, nem vezetjük le az energiáit, ezt mind ösztönszinten, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan, akkor az a kutya gyakorlatilag tombolni fog. Igen, tehát nem fog jól viselkedni. Tehát nem lehet például hirtelen fogom, kiveszem a kocsiból és bemegyek vele egy étterembe, és akkor ilyenkor az emberek meglepődnek, hogy miért nem viselkedik. Hát ezekre fel kell készíteni a kutyát, illetve folyamatosan egy olyan mentális állapotban kell tartani, amiben ő jó kutya tud lenni.

Nekem az a tapasztalatom, az én kutyusomra nagyon sokszor mondják, hogy milyen jó kutyusod van, vagy ha mondok neki egy szót és akkor vagy valamit mondok neki és azt csinálja, akkor így meglepődnek, hogy milyen okos ez a kutya, hogy tudja, hogy ismeri ezt vagy azt a szót. És akkor mindig az a válaszom, hogy igen, azért, mert az elmúlt három évben már 350x elmondtam neki ezt a szót, persze, hogy ismeri mostmár. Nyilván ez egy nagyon hosszú munka, amit ha valaki nem látott előtte, akkor azt hiszi, hogy hát ez így ment, ez nagyon könnyű volt.

Így van, így van.

Kutyaovi

Ahogy így az elején is beszéltünk róla, ugye itt az első körben szerintem nagyon fontos lenne arról beszélgetni, hogy milyen tréningeken kellene részt venni egy kutyussal ahhoz, hogy könnyű legyen az együttélés vele. Úgyhogy én kezdeném mondjuk a kutyaovitól. Kinek ajánlott a kutyaovi? Egyáltalán mi az a kutyaovi?

Az ovit igazából minél előbb el kell kezdeni, én azt mondom.

Ez mit jelent?

Hát az oltások legyenek meg. Tehát mondjuk vegyünk egy ideális állapotot, hogy mondjuk megvettük azt a kiskutyát, vagy legyen akár menhelyről hazavitt kiskutya, de mindenképp még kölyökkutyáról beszélünk. Ez olyan 3 hónap és 6 hónap közötti időszakra tenném a kutyaovi időszakát. Borzasztóan fontos. Ebben az időszakban a kutya agya olyan, mint egy szivacs. Így tudnám jellemezni. Tehát ott, amit beletömünk a kis agyacskájába, az megsokszorozódik. De tényleg. Tehát hogy ott amit megmutatsz a kutyának, ott még neki nincsenek félelmei, nincsenek gátlásai, nem alakult ki benne semmi negatív semmi iránt, és nagyon gyorsan el tud sajátítani bármit. Ez lehet akár egy sport is, tehát akár komoly dolgokat is el lehet kezdeni tanítani ilyen pici korban, tehát akár egy agilityt. Én 3 hónapos korban már elkezdtem a kicsivel alapozni.

Tehát akkor nem kell hozzá mondjuk valamilyen úgymond előképzettség vagy ilyesmi?

Abszolút nem. Én fogom az alapozást, tehát, hogy ez is attól függ, hogy ki hova megy, de én csinálom az alapozást a kiskutyán, tehát én már olyan módszereket tanítok neki (itt most értsétek jól, játékos módszerekről beszélek), amivel felkészítem majd őt a komoly sportra. Itt nem fogom semmilyen fizikális terhelésnek kitenni a kutyát. Nagyon sokan nem tudnak játszani egy kutyával. Tehát játékot tanítok, hogy kell játszani, hogy a legtöbb gazdinak mi a játék? Eldobom a labdát, és ennyi. A játék nem ez. Tehát a játék egy nagyon bonyolult, ezt rendesen tanítani kell és fel kell építeni a kiskutyában. De visszatérve az ovira nagyon fontos szociális időszak ez neki, tehát gyakorlatilag ő ott szembesül életében először azzal, hogy a családján, a kis alom-társain kívül vannak más kutyusok is, akik ott meg fogják őt harapni, neki fognak menni, vadulni fognak, és ezekből fogja megtanulni azt, hogy ezek fájdalmas dolgok. Ezek akár mondjuk olyanok, amik ugye problémát okoznak neki, vagy megijed tőle, vagy akár például azt fogja megérezni a kis erejét, hogy ő milyen kis bátor, és ezekkel ott szembesül először.

Ez soha többé nem fogjuk neki tudni megadni, hogyha ott nem mutatjuk meg. Ezt utána elkezdi a kutya… Sajnos nagyon gyorsan felnőnek, és egyéves korban kezdi ezt el egy kutya, akkor már akár egy 20 kilós kutyáról beszélünk, ott komoly fizikai fájdalmak lesznek, és ilyenkor szokott az lenni, hogy otthon megijed a gazdi, hogy hát ez a kutya harap. Meg nem tudom miért csinálja ezt. Hát azért, mert nem tanulta meg, tehát hogy ott az oviban ezt nagyon szépen el lehet sajátítani, hogy ezt ott lehet csinálni, azokkal a kutyusokkal lehet csinálni, nem pedig másokkal, vagy nem például a gazdival. Illetve már az oviban elkezdünk gyakorlatilag alapozó dolgokat, akár egy „ül”, „marad”, akár még csak finoman, játékosan, de már ott elkezdjük neki mutatni, hogy azért vannak szociális dolgok is, ahol azért viselkedni kell. Például gyönyörűen el lehet már kezdeni akár egy játékból kihívást, hogy például oké, megy a játék, meg megy az őrültködés, de hát azért annak van egy vége, és ezeket ott mutatjuk meg nekik először. Tehát ez rendkívül fontos időszak a kutyának.

Kutya szocializáció

Én mindenkinek ajánlom az ovit, hogy csinálja, meg menjen minél többet. És nemcsak ovit, hanem minél több szociális inger éri a kutyát. Borzasztóan fontos, hogy mindent mutassunk meg a kutyusnak ebben az időszakban, amit majd később meg fog tapasztalni. Akár egy porszívóhangot, akár porszívó mozgását, motorhangot, üljünk ki vele egy parkba, nézzen meg egy babakocsit, nézzen meg egy rollert, gyerekek sikítozzanak, kisbaba sírás, minden. Mindent tömjük bele a kiskutya fejébe, mert abból egy olyan erős karakterű, karakán kiskutya lesz utána, hogy azt ezt nem lehet megfizetni, tehát ezt nem lehet már visszacsinálni, ezt az időszakot. Tehát tényleg most pont benne vagyok ebben az időszakban, nekem most két éves a kutyám, és én tényleg megpróbáltam mindent megtenni az ügy érdekében, és még így is viharfélő lett a kutya, úgyhogy még majd ezen dolgozunk.

Ezen hogyan tud egyébként dolgozni egy gazdi, ha már így felhoztad?

Igen, pozitív megerősítésekkel próbálom meg, amikor látom, hogy elkezdi ezt a pánikot. Amikor például tudom, hogy dörög az ég, elkezd dörögni az ég, akkor például elkezdem őt feladatba rakni, feladatokat csinálunk otthon, hogy azokra koncentráljon. Ezek nagyon komoly fókusz tréningek, a fókusz tréningekkel olyan kicsit mintha meditálnánk vagy jógáznánk, ki lehet simítani vele az idegrendszerét a kutyának. És gyakorlatilag az egész úgy néz ki, hogy amikor elkezdődik, akár nagyon szuper lenne megelőzni a félelmet, de teszem azt, hogy nem sikerül és már benne vagyunk, elkezdem megpróbálni ezt a fókuszt elővenni a kutyának és elkezdem őt tréningre bírni. És ha sikerül kizökkentenem, akkor onnantól kezdve rá fog jönni, hogy ez egy tök klassz dolog, tehát, hogy nem kell feltétlenül félnem ebben a szituációban nekem.

Képzeld el, hogy én nagyon nagy hangsúlyt fektettem az elején a szocializációra, meg arra, hogy tényleg minden dolgot próbáljak neki időben megmutatni. Én olyat is csináltam, hogy mondjuk beültünk a kocsiba, a kocsihoz szoktatás is fontos volt. Elmentünk valameddig, ott leraktam a kocsit, felszálltunk metróra, villamosra stb. Úgyhogy ezeket is próbáltam neki már a kezdet kezdetétől megmutatni. Viszont nálunk képzeld el, az volt érdekes, hogy én is kutyaoviba is hordtam, és ugye ez úgy néz ki, hogy ugye van egy ilyen kis rövid tréning, és akkor utána a végén egy ilyen játszós rész, ahogy el lehetett engedni a kutyusokat. És képzeld el, hogy a kutyusok így rohantak. Mindenki nagyon örült egymásnak, tök jókat játszottak. Kivétel az én kutyám, aki ott ült mellettem konkrétan végig, hogy nem tudom, hogy ez például mitől lehet.

Hát ott már elég komoly gazdi fókusz alakult ki. A kutyák azok szeretnek bekötődni, szeretnek, tehát igazából nekik is van egy saját kis életük, egy kis életvitelük, és vannak gazdisabb kutyák, tehát ezzel nem nagyon lehet mit csinálni. Igazából ez fajtafüggő is, illetve életmódfüggő is. Valószínű ez azért van, mert elég korán megmutattad neki, hogy milyen klassz veled együtt élni. Ez egy nagyon jó dolog, mert hozzáteszem, hogy nagyon sok nagyon sok ember azt csinálja, hogy vesz egy kutyát és egyből, hogy miért nem játszik a kutyákkal, hogy velük játsszon, meg hogy nagyon sokáig, nagyon-nagyon sokáig játszott a kutyákkal, például leviszi ilyen közösségi helyekre. És akkor ott a kutyának gyakorlatilag a fárasztás, hogy egy másik kutyával játszik. Ami hozzáteszem, hogy nem egy jó dolog, nem egy egészséges dolog, mert ez a kutya azt tanulja meg, hogy a boldogságforrást azt vagy megkapja, tehát például egy eldobott labdából kapja meg, aminek szintén amúgy… Na mindegy, szerintem így semmi értelme… Bocsánat, remélem, hogy senki nem fog ezért megdorgálni, de ennél sokkal értelmesebb dolgok vannak amúgy, amit lehet kutyával csinálni, vagy pedig a B verzió, hogy játszik egy másik kutyával, tehát egy másik kutyától kapja meg az örömforrást, a boldogságot rajta vezeti le a feszkót, gyakorlatilag egyre jobban eltávolodik a gazditól meg mindentől, tehát elkezdi, majd teljesen beszippantja ez a dolog, és mindig ezt az örömforrást fogja keresni, és nem is érti.

Tehát például az ilyen nagyon kutyát szerető kutyák a gazdiból elkezdenek kiállni, és nem értik, hogy miért nem engedelmes a kutya, mert gyakorlatilag egy picit te megszűnsz létezni neki.

Máshol van a fókusz.

Így van. Tehát nálatok meg pont hogy az van, hogy a gazdi fókusz nagyon nagyon erős. Ezeket amúgy nagyon szépen lehet leszedegetni, meg lepucolgatni, hogy egyensúlyban legyen a kutya. Nem feltétlenül van rá szükség, mert a gazdi fókusz amúgy tök jó, viszont olyan szinten, amikor már azt látod, hogy ő olyan. Tehát vegyük most picit úgy, mintha gyerek lenne, hogy nem tud mit kezdeni a játékkal és nem tud mit kezdeni a kutyatársaival, az egy picit el is szomorítja az embert, és amúgy ez jogos, ez a szomorúság, mert igen, az a kutya nem tud mit kezdeni magával és a szituációval. És ilyenkor például azt lehet csinálni, én például abszolút már ennek vagyok a híve, hogy ne össze-vissza játszhassunk a kutyát mindenféle kutyával, mert nagyon balesetveszélyes is. Tehát nem lehet beleerőltetni a kutyát, hogy na, belöklek itt ebbe a nem tudom kutyafuttatóba, és akkor oldd meg magad a dolgokat. Nem, nem oldjuk meg a dolgokat. A kutyának keresni kell egy barátot, egy kis barátkát, akivel nagyon együtt tudnak rezegni, nagyon hasonló habitusúak, ugyanúgy játszanak. Én például ebben is egy picit sznob vagyok. Én szeretem a fajta, az azonos fajta találkozókat. Én hiszek ebben. Tehát az azonos fajták értik meg a legjobban egymást, ott sose lesz szinte baj.

Erre nem is gondoltam még.

Ott szinte sose lesz baj, de tényleg. Tehát hogy az, hogy mondjuk két ausztrál juhász játszik, hát ott én nem nagyon láttam még komoly konfliktust. Border collienál mondjuk már más a helyzet. Ott azért vannak dolgok. De az is azt gondolom, hogy ott jobban le tudják rendezni, mert ők értik egymás nyelvét. Nem mindegy, hogy milyen kutyád van. Az meg aztán végképp nem mindegy, hogy vadászkutyáról, juhászkutyáról beszélünk, vagy mondjuk egy társasági kutyáról beszélünk. Na ott meg megint teljesen más kommunikációk vannak. Egy vadászkutya egy vadász pozícióból fog közelíteni, egy terelőkutya meg egy terelő pozícióból, és a kettő együtt amúgy simán egy verekedést is eredményezhet, mert nem fogja érteni az egyik a másiknak a jelzéseit. Viszont ha egymás terelgetik, azzal így elvannak, mert két terelőkutya úgy tudja értelmezni ezt a dolgot, vagy nem fognak egymással foglalkozni, még ez történhet.

De az, hogy baj legyen vagy dráma legyen a vége, az nagyon ritka. Ott már agresszív kutyáról beszélek, itt most ideális esetekről beszélek. Tehát azt tudod csinálni, hogy például keresel egy kis barátot a kutyádnak, ami nem könnyű, főleg, ha már felnőtt a kutya, és megpróbálni akár közös sétákkal. Tehát ott se az, hogy ráerőltetem, hogy akkor most játszani fogsz, hanem először elkezdeni egy közös séta a közös programok, és finoman lehet, hogy majd engedni fog, vagy el fog kezdeni játszani, de van olyan kutya, aki például már nem is játszik. Ez korfüggő is amúgy, olyan kétéves kor fölött kezdik el azt a kutyák, hogy így van. Amikor sokat dolgozol mondjuk egy kutyával, tehát ha sokat foglalkozol kutyáddal, akkor a kutya elkezd kisimulni, és rájön, hogy igazából az összes örömforrásom a gazditól ered. Tök értelmes, amiket csinálunk, ott nagyon jól érzem magam benne, attól tudok igazán kisimulni. Ez pont ezért van, mert egy kutyának az, hogy játszik egy másik kutyával, az egy bolondozás. Ez olyan, mintha mi elmegyünk italozni, vagy nem tudom, elmegyünk bulizni, táncolni, de nem egy értelmiségi,

Minőségi közös idő…

Tehát nem az, amire neki valóban szüksége van. Tehát amit mondtam, hogy mentálisan, fizikálisan és ösztön szinten is le kell fárasztani egy kutyát, ott maximum a fizikális lefárasztás működik és ennyi. Viszont a mentális lefárasztást azt mi adjuk emberek, és ez a kutyáknak nagyon durván beég, tehát nekik ez nagyon kell. Isszák ezt a tudást. A kutyák nagyon szeretnek tanulni.

Alapfokú tanfolyamok

Így van. Hogyha az ovival végeztünk, mert mondjuk már elérjük a fél éves kort, akkor ugye érdemes elkezdeni az alapfokú képzést. Mi a különbség az ovi és az alapfokú engedelmes képzés között?

Az engedelmes az ugye ott már elkezdünk tanulni, ott talán maximum a végén van egy ilyen játék, de ott már nem a játékosság. Na ott már kezdjük leszedni a kutyát a kutyáról és elkezd a fókusz a gazdi felé irányulni. Ott már komoly feladatokat adunk a kutyának.

Milyen alapengedelmes feladatokat érdemes ilyenkor elsajátítani a kutyusnak?

Igen, láb mellett követés például, már a pórázhoz szoktatás, egy szép pórázas séta, ültetés, fektetés, helyben maradás. Például lehet játszani, és ott már abszolút mehet a játékból való kihívás, elhívás, a másiktól behívások. Tehát ott már egy egész komoly munka indul el, akár kocsiban, helyben maradás, kocsiban utazások.

Mi még olyat is tanultunk, hogy például az élelmet megtagadni, vagy mondjuk úgy csináltunk, mintha leejtettük volna a falatot, és nem szabadott még ránéznie sem körülbelül. Ilyenek is voltak.

Így van, így van. Gyakorlatilag mindent elkezdünk ott alapozni, amit majd később szeretnénk, hogy a kutya helyesen elsajátítson.

Hogyan segítik ezek az alapengedelmes feladatok és tréningek a mindennapi együttélést a kutyussal? A választ megtudhatjátok a PetChef etetési tippje után!

Igazából abban segít, hogy együtt tudjunk élni egy olyan élőlénnyel, aki gyakorlatilag egy teljesen más fajhoz tartozik. Én ezt szeretem pont a kutyákban, hogy annyira izgalmas, hogy vagyunk mi emberek, és egy olyan élőlénnyel próbálunk együtt élni, aki ugye nem egy ember. Tehát nagyon sokan hasonlítják emberhez, de nem. Tehát ő egy teljesen más fajta, faj, és gyakorlatilag megpróbálunk neki olyan életet teremteni, amiben neki együtt kell élnie velünk. Ez egy nagyon nehéz folyamat. Tehát, hogy viselkedjen akár maradjon csöndben, maradjon nyugton, elmegyünk dolgozni, akkor nyugton tudjon maradni órákon keresztül. Mondjuk ne tegyen tönkre semmit a házban, vagy hirtelen eszembe jut, hogy elutazok, elviszem magammal, akkor ott is tudjon viselkedni. Szóval ezek nagyon erőpróbálók, és nagyon szuper az is amúgy, hogy hogyha ráadásul ilyenekre készülünk, akkor az iskolában amit megtanultunk, és ezt nagyon kevesen csinálják sajnos, amit az iskolában megtanultunk, azt ne csak ott tartogassuk, hanem kezdjük el kivinni az utcára és kezdjünk el mindenhol feladatozni. Tehát ha például mondjuk tanulunk egy ültetést, akkor az ne az legyen, hogy jó akkor a sulin ezt megtanulta, szuper, hanem azt kezdjük el kivinni.

Kezdjünk el ültetni a parkban, kezdjük elültetni egy tömeges rendezvényen, elkezdjük el ültetni bárhol, gyakorlatilag egy étteremben, helyben marasztalni, és így fog szépen tudni a kutya egyre jobban együttélni velünk, és gyakorlatilag természetes lesz neki, mint amikor azt mondták, hogy milyen jó kutyád van, mert a kutya elkezdett már beintegrálódni erre. És természetes folyamattá vált neki az, hogy jó itt is viselkednem kellett, ott is viselkednem kell, tehát minél több helyzetbe belevisszük a kutyát, amúgy ez ránk is vonatkozik, tehát az emberek is ugyanígy működnek, annál jobban fog tudni reagálni, és annál jobban fog tudni velünk együtt élni.

Én egyébként pont azt tapasztaltam, amit te is mondtál, hogy a kutyám, amikor mentünk mondjuk kutyaiskolába, akkor nagyon jól megcsinálta a feladatokat, minden rendben volt. Viszont utána, amikor hazamentünk, akkor valahogy így, ezt így kipárolgatta kis fejéből ez a tudás. Nyilván nem csak egy egészen más helyzetben voltunk, és én jártam vele olyan engedelmes képzésre is, ahol próbáltuk a reaktivitását egy kicsit csökkenteni, mert amikor sétáltunk, akkor nagyon sokszor így a kerítésen keresztül, így nem acsarkodtak más kutyusokkal. Szerintem ha nem lett volna ott a kerítés, akkor nem lett volna egyébként ilyen balhé belőle, de ez valahogy így annyira triggerelte mindig is a kutyámat, hogy erről próbáltam őt leszoktatni és ezért mentünk képzésre, de a képzésen nem csinálta ezt. Lehet, hogy ez csak a való életben jött elő, úgyhogy én például ilyen nehézségekkel is amúgy sokszor szembesültem, hogy a tréning keretében minden ment, aztán utána, amikor kimentünk úgymond a való életben, akkor meg valahogy ez nem annyira volt könnyű.

Hát a kutyákról azt kell tudni, hogy rendkívül okosak, de szerintem erre már sokan rájöttetek következtetnek. Ez azt jelenti, hogy a kutya borzasztóan gyorsan leszűri, hogy van ott egy tréner, aki egy nagyon magas szinten rezeg. Tehát általában trénerek értenek a kutyához, és elég magas szinten rezegnek, és a kutya tudja, hogy ott nem kéne rosszalkodni, mert elég gyorsan le lesz rendezve, borzasztóan gyorsan megérzik. Amúgy eleve egy olyan. Tehát azért is működik az, hogy egy tréner kiveszi a kezedből a kutyát, akkor az ő kezébe egyből működik. Igen, de ez azért van, mert ő tudja, hogy hogyan nyúljon hozzá. Ennyi. Tehát amikor valaki határozottan megfog egy kutyát például, és egyből mutatja neki a dolgokat, akkor a kutya tudja, hogy hogy most akkor értő kezek között van, és hogy irányítva lesz. Következtetnek. Teljesen tisztában vannak vele, hogy ez a helyzet, ezt ott meg kell most felelnie. Tehát a kutya suliba neki most meg kell felelni, ez a feladata, és ez be is ég majd szépen neki, hogy jó idejövök mindig.

Itt mindig nagyon jól kell viselkedni, és akkor én nagyon nagyon sok jutalmat kapok, és milyen szuper lesz. De ugye a gazdi is egy kicsit azért viselkedik a kutya suliban, mert ő is meg akar felelni, és amikor onnan elmentek, akkor az egész szétesik. Hogyha ugyanazzal a mentalitással lennél utána is, és például házi feladatokból elővennéd, na ez egy nagyon nagy kulcs. Minden nap elővennéd házi feladatokba, amit ott tanultál és csak 5 percet foglalkoznál a kutyával, mit tudom én, mondjuk tényleg legyen a helyben maradás. A helyben maradás mondjuk azt mondod, hogy holnaptól előveszem, napi kétszer gyakorlom. Olyan helyben maradása lenne a kutyának, hogy az valami hihetetlen, és bárhol. És úgy kezdjük el például gyakorolni, hogy először steril körülmények között otthon, aztán mondjuk zavaró körülmények között otthon. Tehát valaki mondjuk zavarjon minket, aztán mondjuk ha van kertetek, akkor kiviszem a kertbe, ha mondjuk van terasz – mondjuk nem kertes ház, csak terasz van – kiviszem őt a teraszra, és egyre fokozatosabban viszem mondjuk ki egy csendesebb parkba, aztán egy kicsit zajosabb parkba, aztán akár egy komolyabb rendezvényre, és így a kutya rá fog jönni, hogy ez a dolog, amit ott tanult, az nem csak ott kell, hogy működjön, hanem hoppá, ennek mindenhol működnie kell, és úgy fogod tudni őt betenni.

Tehát ebbe nagyon sokan belecsúsznak, hogy azt gondolják, hogy akkor kész a kutya. De szuper, hát nekem is tökéletes. Tehát főleg, ha odaviszel egy olyan kutyát, aki borzasztóan intelligens, odaviszel egy border collie-t vagy odaviszel egy ausztrál juhászt, hát két perc alatt megeszi reggelire a trénert is kb, mert biztos, hogy tökéletesen fog viselkedni.

Nekünk az alapfokú meg a középfokú tréning is vizsgával zárult. Nem tudom, hogy ez minden esetben így van-e, de ha igen, akkor neked volt olyan tapasztalatod, amikor valaki mondjuk megbukott egy vizsgán? Volt ilyesmi?

Hát ott szerintem nagyon segítenek. Meg attól függ ugye, ha valaki rendesen végigjárta, akkor azért szerintem ott már becsületből is átengedik az embert. De azt is tudni kell a kutyákról, tehát hogy megint a kutyák vonatkozásában beszéljek, hogy miért sikerülnek nagyon jól a vizsgák? Az emberben van ott egy sokkal erősebb vizsgadrukk, és a kutyák ezt megérzik. Az, hogy te ott meg ott egy kicsit feszültebb a helyzet, hihetetlenül jól tudnak viselkedni, ha baj van. Félelmetesen tehát, hogy annyira annyira mások, tehát tényleg. Tehát hogyha bármilyen baj, tehát ha például akár egy vizsgadrukk, most beszéljünk, akkor ne bajról beszéljünk, pozitív dolgokról. Vizsgadrukk. Tudják, és viselkedni fog, és meg fogja csinálni ott.

Nálunk azért voltak benne kis hajszálrepedések.

Nem izgultál eléggé, az lehetett a baj.

Egyébként nálunk volt olyan a mi csoportunkban, akit úgymond nem engedtek át. Igazándiból kaptunk egy oklevelet, de ott meg egyébként olyan probléma volt, hogy nagyon idős volt a gazdi, és egy nagyon fiatal német juhászkutyusa volt, aki tényleg még a szemébe se volt hajlandó belenézni. Úgyhogy itt ilyen valami kötődési problémák lehettek talán.

Na szóval azért igen. Most az ideális esetet mondtam el. Valószínű, hogy a gazdi például nem gyakorolt. Egy fiatal például egy karakán kutyával sokkal többet kellett volna készülni erre a vizsgára. Tehát ez előfordulhat, hogy ilyesmi miatt például megbukik valaki, ami azért azt mondom, hogy igen, ott azért ez jogos is, és ezt nem kell megijedni, hogy akkor megbuktam. Ugyanis a kutyával való együttműködés és tanulás egy egész életen át tart. Tehát ha a kutya tizenöt évig él, akkor tizenöt évig foglalkozom vele. Az nem úgy működik, hogy akkor kutyasuli letudva és akkor mehetünk haza, hanem örökkön örökké tanítom a kutyát. Tehát az pont tök jó, ha valaki bent marad egy kutyasulis közösségbe, mert annál jobb lesz a kapcsolatuk is, meg annál annál fejlettebb lesz a gazdi is, és tud segíteni a kutyának.

Haladó tanfolyamok

Ha befejeztük az alapozó képzést a kutyusunkkal, akkor érdemes tovább menni egy haladó képzésre. Mi a különbség a haladó és az alapfokú képzés között, és miket lehet elsajátítani egy ilyen haladó képzésen?

A haladó képzések igazából azoknak jók, akik beszippantotta ez a kis közeg, akinek tetszik ez, hogy hogy akkor a kutya egyre okosabb lehetne és és akkor gyakorlatilag ott marad az ember és elkezdi fejleszteni a kutyáját. A haladó szinten azt kell tudni, hogy ott már egy sokkal erősebb tudást teszünk bele a kutyába. Tehát például mondjuk nagyon gyors példát mondok, mondjuk helyben marasztalatom a kutyát magam mellett. Ez nagyon klassz. Viszont el lehet jutni egy olyan szintre is, hogy a helyben marasztalom a kutyát úgy, hogy mondjuk tömegek mennek el mellette. Tehát a haladó képzés az gyakorlatilag az alapképzésnek egy sokkal emeltebb szintje. Ez esetleg attól is függ, hogy valaki még tovább akar menni mondjuk akár kutyasportok irányába, és akkor például amiatt végzi el a haladó képzést, mert ott sokkal könnyebben tudsz boldogulni, ha a kutyád például bekerül egy nem tudom, most teszem azt egy versenypályára, mondjuk egy sportpályára, és nem ott fog bepánikolni a kutyád, hanem ő ezeket már tudja, és gyakorlatilag ezzel segítjük a kutyát. Tehát nagyon hasznosak a haladó képzések. Ez egy sokkal erősebb képességet ad a kutyának mindenben.

Agility

Tehát akkor, ha van egy alap engedelmes kutyusunk, aki tudja ezeket az alap feladatokat, vagy alap ilyen készségeket már elsajátította, akkor én azt gondolom, szerintem tök fontos dolog, hogy akkor utána, hogyha a gazdiban is van motiváció, akkor érdemes a kutyás sportokat is kipróbálni, hiszen ezzel fizikailag, mentálisan is tök jól le lehet fárasztani a kutyusokat. Viszont egyébként én nagyon kevés olyan anyagot találtam, ahol így összefoglalóan tudok információt szerezni azzal kapcsolatban, hogy melyik mit jelent. Nekem ez volt sokszor így nagy problémám. Nyilván rá lehet keresni, meg lehet nézni videókat stb, hogy ez akkor pontosan miről is szól, de szerettünk volna egy olyan adást csinálni, ahol egy picit így összefoglalóan beszélgetünk a kutyás sportokról, mivel azt gondolom, hogy ez tényleg nagyon jól tudja a kutyusokkal töltött időt ilyen minőségi idővé varázsolni. Szerintem kezdjük is talán az egyik legnépszerűbbel, ami az agility. Mi az agility és kinek ajánlanád? Van-e olyan kutyus vagy gazdi, akinek viszont egyáltalán nem ajánlanád?

Azt tudom mondani a kutyás sportokról, hogy eleve alap, én felírnám receptre minden gazdinak és kutyának. Merthogy onnantól kezdve, hogy kikerültünk a kutyasuliból, azért úgy el is vannak veszve az emberek szerintem, mert igazából utána mit csinálsz vele. Tehát mindenképp azt tudom tanácsolni, hogy el kell kezdeni a kutyával foglalkozni és egy közös hobbit kialakítani, tehát annál klasszabb dolog nincs a földön, mikor van a kutyáddal egy közös hobbi, egy közös cél, akár vagy csak akár egy közös foglalkozás. Nekem például van olyan gazdim, aki rendszeresen sportol, ő maga is. Amúgy ők a legelhivatottabb vendégeim, aki maga is sportol és a sportjába iktatta be gyakorlatilag például az agilityt. Tehát mit tudom én, mondjuk jár kétszer egy héten spinningelni vagy TRX-ezni és pluszba agilityzni, mint sport. Merthogy ennek nagyon komoly sportértéke van, azt kell amúgy tudni az agilityiről. Az agility az egyetlen olyan sport amúgy, ahol a gazdi és a kutya egyszerre –bocsánat, nem az egyetlen, majd megemlítek egy másikat is, de az egyik olyan, – ahol tényleg a gazdi és a kutya egyszerre mozog, egyszerre fut, tehát kőkemény sportról van szó.

Ez gyakorlatilag egy intervall edzésnek tudható be. Fékezések, sprintelések, irányváltások vannak benne. Van egy akadálypálya. Adott egy akadálypálya, ha versenyről beszélünk, ez akár lehet egy 60×60 méteres pálya, tehát egy brutális pályát kell elképzelni, amin a gazdinak gyakorlatilag úgy kell végigfutni a kutya mellett a kutyával kapcsolatot tartva, hogy a kutya közben meg csinálja a feladatokat is hozzá. Borzasztóan nehéz. Az egyik legnehezebb sportnak gondolom, pont azért, mert a kutyát is meg kell tanítani az akadályokra, az akadályfókuszra is, az akadályok használatára is. És a gazdit is meg kell tanítani, mert azért vannak komoly kézváltások, akár a francia, akár az olasz, amit például nem használsz sehol. Tehát ezt nem tanítják meg egy tesiórán, vagy nem tudom, tehát tényleg sehol nem találkozol vele az életed során, viszont az agilityben igen, és ezeket el kell sajátítani, különben nem fog működni a dolog. Úgyhogy én imádom ezt a sportot, én ezzel foglalkozok, mint edző és napi szinten kapom a kis vendégeket és edzeni vágyó embereket és kutyákat. Azt gondolom alapjáraton én, hogy mindenkinek ajánlanám.

Minden kutya és gazdi próbálja ki, mert egy nagyon klassz dolog, főleg azért, mert egy nagyon erős kapcsolatépítő a kutya és a gazdi között. Hisz a kutyának ugye folyamatosan, tehát hogy van egy adott akadálypálya, és akkor azt nem úgy kell elképzelni, hogy hogy ott össze-vissza futkos a kutya, mint mondjuk egy kutyasuliban, vagy egy bocsánat egy kutyafuttatóban, ahol vannak akadályok és akkor oda beengedem a kutyát és össze-vissza szalad. Hanem itt én fogom megmondani, hogy hogy fognak szaladni. Tehát meghatározzuk a pálya sorrendjét, amúgy vannak hozzá számok, és akkor rendesen a számok alapján határozzuk meg a pályának a menetét, és gyakorlatilag azt kell lekövetni a kutyának a gazdi segítségével, ami mentálisan, ösztönszinten is és fizikálisan egyszerre fárasztja a kutyát. Tehát nekem ez az egyetlen, amivel az én kutyámat le tudom például fárasztani. Egy energiabomba kiskutyám van és bármit kipróbáltam vele, de az agility az, amitől 40 perc után úgy kidől, hogy kb. egész nap alszik. És ez a vendégeimről is elmondható, hogy az összes kutya nagyon jól ki tudja magát pihenni, tehát egy nagyon tényleg egy nagyon jó mentális pihenő állapotba kerül végre a kutya és végre jól tud aludni. Minőségben tehát nem olyan, mint egy kutyafuttatóban való szaladgálás, össze sem lehet hasonlítani.

Igen, amikor mi voltunk például nálatok a kiskutyámmal már amikor betettem a kocsiba, már akkor aludt utána egyből.

Igen, körülbelül így elájulnak. Nagyon-nagyon cukik!

Hogyan néz ki egy ilyen pálya? Milyen akadályok vannak benne?

Hát ugye vannak az alapugró akadályaink. Ezen kívül vannak speciális ugró akadályok, amik…

Amikor fut a kutya és át kell így ugrania?

Igen, amikor egy sima hoppról beszélünk gyakorlatilag, de az se sima hopp, tehát ott is azért majd a későbbiekben kiderül, hogy amúgy van kerültetés is, amikor mondjuk az akadály háta mögül kell gyakorlatilag megtenni, tehát nem sima szemmel ugrik, hanem hátulról teszi meg az akadályt. Ugye ez egy speciális dolog, erre már külön képeznie kell a kutyát. Akkor vannak speciális ugrók, mint például a karika. Ott egy körbe kell beugrani a kutyának, amihez azért eléggé nagy fókusz kell, hogy a kutya ezt meg tudja csinálni, akkor van a fal, amin például nem lát át. Itt nem kell megijedni, minden nagyon-nagyon kutyabarát. Tehát az agility eszméletlenül átalakult már az évek során, és csupa olyan akadály van a pályán, ami teljesen balesetmentes. Tehát ezek a speciális ugrók is például szivacsból vannak, szivacspárnákból vannak, tehát nagyon-nagyon klassz az egész, ráadásul nagyon sokáig lehet ezt a sportot. Nagyon sokan azt gondolják, ez a sport például balesetveszélyes, vagy esetleg veszélyes lehet. Nem, nem az, ha hobbiszinten űzzük. Tehát minden, amit élsportban űzünk, de ez emberi vonatkozásban is elmondható, az onnantól kezdve már kezd veszélyes lenni.

Vagy nem is az, hogy veszélyes, de hogy esetleg baleset előfordulhat, Mert sokan azért nem agilityznek, mert félnek tőle, nem kell tőle félni. Tehát ha mondjuk alacsonyan ugrunk, az akadályokat alacsonyan tartjuk végig és ezt így csináljuk hobby szinten, akkor ezt egy ilyen örök élet örök életen át lehet végezni. És arra a kérdésedre nem válaszoltam, hogy milyen kutyának felel ez meg. Én azt gondolom, pont ezért bármilyen kutyának megfelelhet. Inkább azt mondom, hogy azt nézném, hogy milyen a kutya energia szintje. Hogyha egy nagyon magas energia szinttel rendelkező kutyánk van, akkor 100%-ig ajánlott neki az agility, mert itt le fogja tudni vezetni magát. Viszont kell hozzá egy nagyon magas energiaszintű gazdi is, merthogy ez maga egy sport. De azt gondolom, hogy ha például van egy olyan gazdi, aki nem tud elkezdeni sportolni és szenved is vele, az jöjjön el agilityzni, és akkor legalább ott el fog tudni kezdeni sportolni. Ilyen gazdim is van, aki amúgy ott kezdi el a sport karrierjét.

És akkor sportol is, plusz jól is érzi magát.

Így van, így van. Vannak azért azok a speciális esetek, amikor van mondjuk egy… Most csak mondok egy nagyon durva példát, mondjuk legyen egy angol bulldog. Na, hát nála már nem tudnám ezt elképzelni. Tehát azért vannak fajtaspecifikus kutyák, aki azt mondom, hogy át tudnánk vezetni őt az akadályokon, tehát el tudnánk érni valamilyen szintet vele, de nem feltétlenül azt mondom, hogy na, ez az ő sportja lesz.

Mondjuk én láttam tacskót is agilityzni.

A tacskó nagyon jó, nagyon jók a tacskók.

Tényleg?

Abszolút. A tacskó amúgy is pörög, pörög ezerrel, úgyhogy ők nagyon jók. Velük a gerincüknél kell vigyázni, tehát igazából ezeket mindig tájékoztatni kell a gazdit, hogy tisztában legyen ezekkel a dolgokkal. Én például egy tacskót, ha azt mondanám, hogy hobbi szinten szeretnének, tehát nincs az, hogy most versenyezni akarnak. Van, aki versenyzik amúgy tacskóval, de azt mondja, hogy mondjuk hobbiszinten szeretne vele foglalkozni, akkor én azt mondanám neki, hogy jó, akkor innentől kezdve 10-15 centinél többet nem fogtok ugrálni. És azt gondolom, hogy ha a tacskónak amúgy nincsen baja, tehát folyamatosan mondjuk kontroll alatt van tartva, figyelve van a tacskó. Én például szoktam figyelni a kutyák mozgására is edzés közben, tehát szólok, hogyha valami olyat látok, hogy valami nem oké, akkor ez egy örök életen át végezhető történet. Illetve nagyon fontos, amit megemlítenék, hogy én nagyon szeretem a prevenciót, vagyis nálam például van bemelegítés és a végén nyújtás is, és közben torna is. Tehát hogy olyan dolgokat tanítok meg a kutyának és a gazdinak, ami gyakorlatilag az egész kutyának gyönyörűen felépíti a kis sportkarrierjét, tehát nem gondolnám, hogy bárkinek is itt félnie kéne.

Sőt, azt mondom, hogy egy nagyon tudatos kutyát tanítunk és nevelünk ezzel. Tehát nagyon komoly dolgokat tanul meg a kutya az agility által, nem csak azt, hogy most akkor hogy hopp, meg kúszik meg ilyenek, hanem egy nagyon komoly lábtudatosság is kialakul a kutyában, ami akár egy ilyen átlag hétköznapi szituációban is segít. Most mondok egy nagyon nagy blődséget. Nekem most valamelyik nap a kiskutyám beszorult, így nem tudom a konyhában, ott szerencsétlenkedett, miközben én is ott álltam a konyhában. Közben szedtem ki a szemetet, mert azt ürítettem, és gyakorlatilag így beszorult oda, és nem tudom, hogy mit csinál. És annyira cuki volt, hogy annyit csináltam, hogy csináltam egy kis terpeszt és kitolatott a terpeszemen keresztül. És az a durva, hogy ez a tudatosság, ez innen jött neki, hogy megoldja, hogy ne az legyen, hogy ott vagyok, és akkor sírok, hogy nem tudok innen kijönni, meg „jaj, segíts”, hanem egyszerűen ezt én meg tudom oldani.

Találkozott már ezzel a helyzettel.

Mert megtanulta a lábát használni. Tehát ugye a lábtudatosság által, amit tanítok, egy nagyon tudatos kutyát képezünk. Tehát a kutyák többségének az van, hogy van egy alap kutya, annak van két mellső lába, a hátsó két lába az meg így akármire is van. Általában arra, hogy ez így fut. Ennyi, ennyit tud a hátsó lábáról. Viszont mi megtanítjuk azt is használni. Tehát gyakorlatilag a kutya a négy lábát külön tudja használni. Ami az durva, hogy akár egy sima túrázás során is egy sokkal egészségesebb sétálást fog eredményezni. A kutya maga is, az átlag hétköznapokban is sokkal jobban fog vigyázni magára.

Milyen további kutyás sportok és tanfolyamok léteznek?

Mit takar az, hogy dog dancing, és milyen kutyusoknak ajánlott?

A dog dancing az egy olyan sport, amiben gyakorlatilag trükköket tanítanak kutyáknak, egymás utáni trükköket, és ha valaki, a gazda annyira kis affinis, szeretne ebből egy kis kűrt is létrehozni, vagyis akár van hozzá egy kis táncos elképzelése, akkor abba bele tudja építeni a trükköket. Ez így alakult ki, hogy dog dancing, hogy szinte olyan, mintha a kutya, ahogy itt követi a gazdit, olyan, mintha együtt táncolnának. És akkor ebből egészen komoly dolgokat is lehet fejleszteni. Dog dancinget például általában hobbi céllal nem annyira szoktak csinálni. Azt általában tényleg azt mondom, hogy verseny felkészülésre szokták alkalmazni hobbi célra. Mondjuk úgy tudom elképzelni, hogy a trükkök tanítása és annak a folyamata húzza be például az embereket, mert ott is egy nagyon komoly koncentrációt tanul a kutya, illetve a gazdival való együttműködést.

A kűr szó, amit említettél, az a koreográfiát takarja?

Igen, tehát gyakorlatilag akár, mondjuk nem tudom, kitalálsz magadnak egy ilyen jópofát, hogy mindig is szerettél volna balerina lenni valahol, és akkor itt ki tudod élni ezt a kis képességedet, mert akkor azt mondod, hogy jó, akkor csinálok magamra egy tütüt, meg a kutyának is. Tehát itt bármit, tényleg csak a fantáziád szabhat határt az egésznek. Azt csinálhatsz, amit akarsz. Beöltözhetek űrhajósnak, vagy bárminek, és akkor kitalálsz…

Ez most úgyis aktuális téma.

Igen. És akkor igazából kitalálsz egy ilyen bármilyen jópofa kis előadást. Picit olyan vonalra is elment már az egész, mint egy cirkuszi előadás, úgyis el lehet képzelni az egészet, mint amikor a cirkuszban idomítják a kutyákat. Nagyon cuki kis közös hobbi szintén ez. Ez inkább gazda függő, hogy mennyire hajlandó, vagy mennyire hajlik ezekre a dolgokra. Például engem ez annyira nem feltétlenül szippant be, mert nem tudnék jó koreográfiát kitalálni.

Mit jelent az, hogy obedience? Ezt melyik kutyusnak ajánlanád?

Az obedience egy engedelmes sport. Igazából az az alap tanfolyamhoz tudnám hasonlítani, hogy annak a továbbfejlesztett, illetve mondtad a haladót, az obedience meg már a még profibb szintet jelenti, amikor ott a kutya tényleg egy teljes fókuszban, mondjuk a láb mellett követést végzi, természetesen póráz, minden nélkül. Akár hirtelen szólsz neki egyetlen szóval lefekteted, otthagyott, helyben marasztalod akármilyen körülmények között, utána visszajön. Tehát ez egy nagyon komoly, engedelmes sport. Ez inkább azoknak ajánlott, akik például ez a kutyasuli dolog nagyon behúz, azoknak nagyon jól fog menni. Tehát ott a gazdinak nem kell futni, nem kell szaladni, nem kell sportolni, hanem igazából csak menetel a kutya mellett, és az engedelmes feladatokat elvárja tőle.

Mi az a mantrailing? És ez melyik kutyusnak ajánlott, vagy melyik kutyus-gazdi párosnak ajánlott?

A mantrailing egy nagyon csodás – amúgy én is nagyon szeretem és magam is végzem – hobbi. Vagy akár például ez is lehet akár egy nagyon komoly, ez már inkább egy életforma, mert a tréningje magát az emberkeresést jelenti. Tehát itt akár eljuthatunk olyan szintre is, hogy elmegyünk, és rendesen, hivatásosan tényleg elveszett embereket keresünk, de az egész gyakorlatilag egy bújócskával indul, ami egy nagyon kedves dolog. Több ember kell hozzá, tehát ez egy kicsit komplexebb, mert több ember szükséges, hogy valaki például a társaságunkból elbújik, és a kutya gyakorlatilag az illata alapján megkeresi őt. Tehát ebben ez az izgalmas. Nagyon jól lefárasztja a kutyát, ugye itt már szimatmunkáról beszélünk. Nekem ami nagyon tetszik benne, az az, hogy ezt egy természetben lehet például végezni, akár egy erdőben ki lehet menni. Imádom az erdőt, és az erdős és ilyen zöld területeken való munkát nagyon-nagyon kedvelem a kutyákkal. És ugye ez ráadásul nem az, hogy egy sima séta, hanem egy komoly munkát lehet végezni a kutyával. És akkor ilyen izgalmas, hogy elbújjunk mondjuk egy bokorba, vagy nem tudom, elbújjunk egy fa mögé. Ezt egy kicsit komolyabban, tehát akár komolyabb távolságokat is jelenthet, és gyakorlatilag megkeres minket valakinek a kutyusa, vagy akár a saját kutyusunk is megkereshet. Nagyon jól fejleszti a kutyának gyakorlatilag a tájékozódását és a szimat munkáját.

Mi az a hoopers? Mit jelent az, hogy hoopers, és milyen kutyusoknak ajánlanád?

A hoopers is szintén egy akadálysport. Viszont az agilitynek olyan szinten ellentéte, hogy pont amit említettem, hogy sokan veszélyesnek vagy esetleg baleset veszélyesnek gondolják az agilityt. A hoopers teljesen átfedi olyan szempontból, hogy gyakorlatilag itt egyenes vonalak vannak, nincsenek ugrások, nem kell attól tartani, hogy a kutya például le tud sérülni, nincsenek szűk fordulók, nem kell fölmenni egy padlóra, nem kell szlalomozni, hanem teljesen egyenes vonalakon mozog. A gazdi se fut, tehát a gazdi középen áll, mondjuk egy négyzetben, és onnan irányítja a kutyát. Gyakorlatilag egy ilyen hoopokon, ilyen íveken keresztül fut a kutya, és maximum egy hordót vagy egy kis kaput kell megkerülni, és úgy húzzuk őt vissza igazából a beszédünknek az irányításával. Tehát ez egy nagyon komoly távmunka. A kutya itt nagyon szépen ki tudja magát futni, viszont teljesen egyenes vonalakon, ami azt jelenti, hogy akár egy idős kutyával is végezhető ez a sport, vagy például akár olyan kutyával, akinek mozgásszervi problémái vannak már.

Tehát akkor gyakorlatilag az agilitynek egy kicsit könnyebb verziójának mondhatjuk ezt?

Inkább más verziója. Az agilityben az, hogy együtt mozgunk, az nagyon erős, nagyon meghatározó, mert teljesen mást tanítok a kutyának. A hoopersben pedig a távmunkát. Olyan szinten csak hasonló, hogy ugyanúgy vannak számok és ugyanúgy van pálya, de ennyi erővel rally obedience-ben is van pálya, tehát ahhoz is lehetne hasonlítani. Én azt gondolom, hogy azért ez egy más fejet kíván, illetve mondjuk olyan szempontból hasonló, hogy vannak olyanok, – ez egy nagyon jó példa – hogy mondjuk már kiöregedett agilitys kutya, tehát senior kutya, azt mondom rá, hogy hát még nagyon menne szegény, de mondjuk már 10+ éves. Na ilyenkor azt mondom, hogy menjen el hoopersezni. Vagy például most a legújabb sportot is szeretném bemutatni nektek, a treibballt, merthogy gyakorlatilag egy nagyon-nagyon izgalmas sport ez. Fittlabdákat kell gyakorlatilag a kutyának terelni, ami természetesen nem úgy működik, hogy meglátja a labdákat és akkor nekiront, hanem egy nagyon komoly fókuszt tanítunk a kutyának. Mondjuk fönt van a pályán, nem tudom, négy labda és fogom és felküldöm mondjuk a kutyát a mittudomén a jobb oldali második labda fölé, és gyakorlatilag azt megkérem, hogy hozza be.

Tehát ez egy nagyon komoly koncentrációt igényel a kutyától, mert nem az van, hogy rárombolok a labdára, hanem tök szépen behozom. Gyakorlatilag egy kapu mögé kell behozni a gazdihoz a labdákat. Nagyon klassz, mert semmilyen ízületi probléma… Ez aztán teljesen talajon történik a mozgás. Gyakorlatilag ez a fitt labda az össz, amivel érintkezik a kutya, tehát ezt is aztán bármilyen kutya és gazdi végezheti.

Nincs sérülés? Semmilyen kockázat?

Nincs sérülés abszolút.

Igen, ezt még kiemelném, mert ezt nem mondtam közben, bocsánat, hogy bármilyen sportot bármilyen kutyának ajánlok. Ezt úgyis a kutya meg a gazdi fogja eldönteni. Ha a gazdinak bejön valami, azt a kutya úgyis csinálni fogja. Illetve ha nagyon olyan kutyát vettél, hogy tényleg vettél egy nem tudom szegény megint az angol bulldogot hozom fel, ott nyilván azért mérlegelni kell, hogy ha a gazdi nagyon nagyon szeretne valamit, akkor ott esetleg majd később venni kell egy olyan kutyát, aki mondjuk hajlandó dolgozni velünk.

Melyik kutyás sport mellett döntsek?

Ha mondjuk több kutyás sport is tetszik nekem, meg akár mondjuk a kutyusomnak is, akkor lehet párhuzamosan többféle sportot is űzni a kutyusokkal?

Igen, abszolút lehet. Én azt gondolom, hogy bármilyen sportot lehet kutyusokkal űzni egyszerre is. Vannak azért összetéveszthető dolgok, ott egy picit jobban kell a kutyát megtanítani. Azt gondolom, hogy azért egy két hobbinál több, maximum három legyen az, ami belefér. Tehát azért az se legyen, hogy nagyon széthajtjuk a kutyát. Borzasztóan nagy tévhit ez is amúgy a gazdiktól, hogy úristen, nem fárad el a kutya, akkor még valamit berakok. Nem azért, mert meg kell azt is tanítani egy kutyának, hogy hogyan kell pihenni, és gyakorlatilag megmutatni neki, hogy ennyi volt és nincs tovább. Tehát azért ebben sem szabad belemenni, hogy akkor így nagyon szétőrlöm a kutyát, de például azt el tudom képzelni, az én kutyám például szimatmunkázik, pluszban még agilityzik, és néha szoktunk treibballozni is, tehát ez a hármas például szerintem teljesen kielégítő.

Minden sportnak gyakorlatilag az alapja a motiváció. Mivel vagy hogyan tudom jól motiválni a kutyusomat?

A motiváció nagyon fontos, hisz azért dolgoznak a kutyák, ugye? Gyakorlatilag ha az nincs, akkor akkor nincs is, nincs is a munka se mögötte. Erre fel kell készíteni a kutyát, képezni kell a kutyát. Nyilván nem a falatkákra. Tehát a maga az étel motiváció talán a legkönnyebb, de lehet motiválni játékkal is egy kutyát. Ezt viszont már fel kell építeni. Sőt, amit én nagyon-nagyon imádok, és ezt nagyon kevesen tudják, hogy nagyon fontosak a másodlagos motivációs elemek is, mint például az, hogy a gazdi megdicséri a kutyát szóban és akár verbálisan is, tehát akár megpaskolom, nagyon örülök neki. Tehát van olyan kutya, akinek ez a másodlagos motiváció, hogy másodlagos dicséret. Ez sokkal sokkal durvább, tehát sokkal jobban dolgozott. Szívesebben dolgozik a kutya, mert azt fogja érezni, hogy úristen, annyira büszke lesz rám a gazdi, hogy akkor akkor ezt még egyszer megcsinálom, mert annyira örülök neki.

Ez milyen kedves.

Nagyon! És nekem annyira csillog a kutyám szeme, amikor még egyszer, hogy „jaj de jó voltál, bravó”! Hát na, ezt is tanítani a gazdinak kell tanítani, mert nagyon kevesen merünk így beszélni a kutyákkal, kevesen merünk dicsérni, nem dicsérünk, és pedig hát annyira klassz, hogy ott van ez a kis élőlény és megcsinál egy tök komoly feladatot. És akkor ilyenkor nagyon kiabálni kell, meg örülni nekik.

A kutyaiskolában még tanították is, hogy nem csak az, hogy azt mondom „jó, ügyes voltál”, hanem mondták, hogy nyugodtan a hangodat a legmagasabb skálában „jajjj nagyoon…” tehát minél inkább ilyen kis cuki hangon beszélni hozzájuk, mert erre nagyon jól tudnak reagálni.

És nagyon szeretik.

Kutyás sportok költségei

Rátérünk egy picit így a költségoldalra. Mivel kell számolnia egy gazdinak, hogyha szeretne elkezdeni sportolni a kutyusával?

Én azt gondolom, hogy azért a kutya sportok még annyira nem vészes kategória anyagilag. Most jó persze nem akarok senkinek a pénztárcájába nyúlkálni, de mondjuk heti egy képzést, ami már azt mondom, hogy már nagyon szuper, hogy ha már valaki hetente legalább egyszer eljár bármilyen egyéb foglalkozásra, már az nagyon klassz. Azt azért szerintem egy átlag gazdi, akinek azért van egy kutyája, akit azért etet, meg orvoshoz jár, meg azért tudjuk, hogy azért anyagilag sem árt felkészülni egy kutya érkezésére, szóval azért nem árt egy külön pénztárcát tartani nekik.

Abszolút.

Muszáj. Tehát hogy én azt gondolom, hogy muszáj rászánni anyagilag is, mert a kutya – hozzáteszem, hogy az étkezés és minden más mellett – ettől is még egészségesebb lesz. Tehát ha megkapja ezeket a a mentális, illetve fizikális fárasztásokat és ösztön fárasztásokat, akkor a kutya például ezt úgy hálálja meg neked, nem csak hogy pihent lesz és és nyugodt, kiegyensúlyozott, hanem egészséges is. Így akár simán előfordulhat az, hogy egy kutya attól allergiás, hogy nincs vele foglalkozva és a stressztől vakarja szét magát szegény.

Azt még nem is hallottam.

De ezt sokan nem tudják. Amúgy, hogy elkezdenek az étellel foglalkozni, meg elkezdenek a gyógyszerezni a kutyát, és lehet, hogy csak annyi kellene, hogy elviszi valahova foglalkozni, mert stresszes attól, hogy egyszerűen nem bírja kitenni ezeket a… Tehát nekik is le kell tenni ezt a rengeteg mindent, ami a fejükben van, és ezt így tudja megoldani, hogy akár pl. elviszek egy terelő kutyát végre terelni, és azt mondja, hogy „Úristen!

„Végre megérkeztem!”

„Kisimulok.” Igen, igen, igen!

Hát nagyon szépen köszönöm Zsuzsi ezt a sok hasznos és fontos információt! Remélem, hogy minden hallgatónk megtalálja a tökéletes sportot a kutyusával!

Én köszönöm, hogy itt lehettem és nagyon örülök, hogy ezeket elmondhattam, mert nagyon-nagyon szeretném és nagyon-nagyon remélem, hogy minél több embert látok már végre a kutyával foglalkozni, és tök mindegy, hogy mire megyünk, csak menjünk valamire. Heti egyszer menjünk el valamire a kutyával, mert megérdemlik.

Abszolút. És itt még én azt is kiemelném, hogy egyébként itt csak érintettünk néhány témát, néhány sportot, de ezen kívül egyébként még rengeteg más van, úgyhogy érdemes ezzel kapcsolatban akár nálad is érdeklődni, illetve a neten körülnézni, hogy mi az, ami komfortos lehet a gazdinak is és a kutyának is.

Mindent ki kell próbálni, és akkor a végén el fogja tudni dönteni, hogy mit szeretne.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

Köszönöm az időtöket!

Outro

Likeold a videónkat és iratkozz fel a PetChef YouTube csatornájára! Ezen kívül megtalálsz minket Kutyadolog Podcast néven a Spotify-on, az Apple Podcasten, a Cashboxon és az Atalonon is. Kövess minket Instagramon, Facebookon, Tiktokon! Iratkozz fel hírlevelünkre és lépj be a Facebookon található Főttel etetek csoportunkba is! Az epizód leírásában minden linkünket megtalálod. Ha van kutyás ismerősöd, akkor oszd meg vele is a Kutya dolog podcastet! Sőt, nyereményjátékkal is készültünk nektek! Iratkozz fel és írd meg a YouTube videó alatt kommentben, hogy milyen témáról hallanál még szívesen a Kutyadolog Podcastben? Ha van minimum 10 komment a videó alatt, akkor a publikálástól számított 1 hét múlva sorsolunk, a nyertest pedig ugyanitt kommentben fogjuk értesíteni. A PetChef eledeleket már az INTERSPAR áruházakban is megveheted! Köszönjük, hogy megnézted a mai részt! Két hét múlva ismét találkozunk! A KutyaDolog podcast csak általános tájékoztatásra és szórakoztatásra szolgál, és nem minősül állatorvosi tanácsadásnak. A kutyusotoknál esetlegesen fennálló egészségügyi problémák esetén kérjetek állatorvosi segítséget.

Kapcsolódó tartalom

• Kutya agility: sport, élmény és kaland blökiknek és gazdiknak: https://petchef.hu/gazdiknak/agility/
• Kölyökkutyák szocializációja: https://petchef.hu/gazdiknak/kolyokkutyak-szocializacioja/
• Miért fontos a kutyaiskola és hogyan válaszd ki a legjobb kutyasulit?: https://petchef.hu/gazdiknak/kutyaiskola/
• A kutyák is szoronghatnak – 1. rész: https://petchef.hu/gazdiknak/a-kutyak-is-szoronghatnak-1-resz/