Újszülött és kutya egy lakásban? Így készítsd fel kutyádat!

Hallgasd vagy nézd kedvenc platformjaidon

Neked is nagy falatnak tűnik egy újszülött és a kutya egy lakásban? Kíváncsi vagy rá, hogyan szoktasd össze a kutyát az újszülöttel? Nem tudod hogyan készítsd fel a kutyádat, ha jön a baba? Ha nálad is aktuálisak ezek a kérdések, akkor tarts velünk, hiszen a KutyaDolog podcast 20. epizódjában éppen ezekre a keressük a választ Tornóczky Anita, okleveles habilitációs kutyakiképző és Vida Ágnes, babapszichológus segítségével.

[00:00:00.950]

Ez itt a Kutyadolog podcast. Adásaink során állatorvosokkal, kutya trénerekkel, szakértőkkel, kutyatáplálkozási tanácsadókkal és más gazdikkal olyan témákról beszélgetek, ami gazdikként Titeket is érintenek.

[00:00:17.510]

Sziasztok Gazdik! Pikó-Rádai Boglárka vagyok, két kutyus gazdija. Te is a legjobbat akarod a kutyusodnak? Akkor ez a podcast neked szól! A mai epizódban arról fogunk beszélni, mi történik, ha a család új taggal bővül és a négylábú kedvenc mellé baba érkezik. Hogyan alakul át a falka és miként segíthetjük kutyánkat az új helyzet elfogadásában? Ebben a témában két beszélgetőpartner lesz a segítségünkre. Egyik vendégünk Tornóczky Anita, aki okleveles habilitációs kutyakiképző és aktív állatmentő. Anita életében éppen aktuális ez a téma, hiszen jelenleg kisbabát vár, így személyes tapasztalatait is meg tudja osztani velünk, hogy hogyan készíti fel négylábú kedvenceit a kistestvér érkezésére. A másik vendégünk pedig Vida Ágnes, számos baba mama díjjal kitüntetett babapszichológus. Lelkes állatbarát, aki a kisbabák szemszögéből tud nekünk segítséget nyújtani abban, hogyan tudjuk megtalálni a harmóniát egy ilyen új élethelyzetben.

Kapcsolódás a kutyákkal

[00:01:21.960]

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy eljöttetek hozzánk!

[00:01:24.540]

Köszönjük!

[00:01:25.110]

Köszönjük a meghívást!

[00:01:26.490]

Mesélnétek egy kicsit arról, hogy milyen kapcsolódásotok van így a kutyákkal? Anita, Tudom, hogy neked számos ponton van kapcsolódás, de kicsit mesélnél arról, hogy pontosan mivel foglalkozol?

[00:01:37.170]

Alapvetően viselkedésproblémás kutyákkal foglalkozom – illetve ez volt az eredeti terv, de alapvetően viselkedésproblémás kutyák gazdáival foglalkozom, tehát sokkal inkább lettem humánpszichológus, mintsem más. Mert alapvetően azért, hogyha egy kutya rossz viselkedésmintát produkál, az 99%-ban a gazdi nem megfelelő attitűdjéből jön. Ebben szerintem van analógia, mert a babáknál és a kisgyerekeknél is nagyon sokszor a mamánál vagy papánál keresendő a probléma gyökere, és ezt csinálom. És akkor nyilván ott, ahol, ahol „megszereltem” a kutyát, ott mindig felmerül, hogy esetleg vigyáznék-e rá, mert mondjuk azokat a furcsa viselkedési mintázatokat nem biztos, hogy mindenhol tolerálják. Általában nálunk egyébként ez nem jön elő, tehát az a kutya, aki otthon mondjuk már rommá harapta a gazdákat, nálunk egy morgást sem tudok kicsikarni belőle. Úgyhogy ez nyilván mindig változik. Attól még, ha hazamegy, ugyanúgy fog viselkedni, mert a gazdi ugyanúgy viselkedik. Úgyhogy részben van egy ilyen panziószerű dolog, meg hát van ez a viselkedésterápia, illetve azoknál a kutyáknál, akiknél egyértelműen vagy hiányzik a szocializáció, vagy egyszerűen nem tudja a gazdi megoldani, mert olyan környéken lakik, hogy nem találkoznak kutyával, vagy csak olyan kutyával találkoznak, akit rövid pórázon elrángatnak mellőlük, mert „nem jó fej”, azok járnak hozzám ilyen szocializációs napközire, úgyhogy nagyjából ez így néz ki. És nyilván egyébként nagyon sokszor felmerül az, hogy éppen jön a baba, és akkor akkor mit csináljanak, mert nagyon sok cuki videót lehet látni az interneten, amitől azért én agyvérzést kapok, mert azért ez egy folyamatos kontrollt igénylő viszony.

[00:03:38.910]

Igen-igen.

[00:03:40.080]

Úgyhogy erről szerintem fogunk beszélni.

[00:03:42.510]

Abszolút biztos vagyok benne, hogy ezerféleképpen ezt körbe fogjuk tudni járni! Ági, neked mi a kapcsolatod a kutyákkal? Illetve mesélnél egy picit arról, hogy mit csinál pontosan egy babapszichológus?

[00:03:54.930]

Nagyon hasonlót, mint a kutya-gazdi pszichológus. Tehát jellemzően, ha egy kisbabával nagy probléma van, akkor általában a szülőkkel is probléma van, meg nekik is vannak bizonytalanságaik, szorongásai, kérdéseik, kétségeik, problémáik. Úgyhogy részben abban segítek, hogy megértsék, hogy miért úgy működik egy kisbaba, ahogy, részben meg abban, hogy jó irányba induljanak el a szülővé válásban, hogy amikor már nagyobb a gyerek, akkor is jó attitűdökkel tudják tovább vinni a gyerkőcöt. Meg hát sokszor a babáknál –mint ahogy a kutyáknál is egyébként – nehéz megérteni, hogy miért úgy viselkedik. Mert abból indulunk ki, hogy milyen egy óvodás gyerek vagy egy kiskamasz, és egy baba egészen máshogy viselkedik, mást tud és máshogy kell őt megérteni. A kutyákhoz pedig úgy kapcsolódom, hogy nekem az apukám honvédségi kutyakiképző volt, és ezért gyerekkorom óta mindig volt mindenféle kutyánk. Általában jó nagy kutyáink voltak, és én mellettük szocializálódtam. És aztán nekem gyakorlatilag gyerekkorom óta végig mindig volt kutyám, megsétáltattam, meg mentem velük mindenfele. És hát aztán amikor lett saját kutyám, akkor meg aztán végképp.

[00:05:10.230]

És ugye a gyerekeim is kutyák mellett nőttek fel. Most is van két kutyám egyébként, két mentett kutyus és mellette pedig a tizennyolcadik kerületben létrehoztunk egy kutyás egyesületet, mert azt láttuk, hogy nagyon sok félreértés meg nézeteltérés volt a kutyások, nem kutyások között, és szerettük volna egy kicsit a felelős állattartásnak a kultúráját terjeszteni. Például az óbudai, nagyon jó egyesület mintájára.

[00:05:43.950]

Ez nagyon szuperül hangzik. Akkor igazából végigkísérte neked is az életedet a kutya gyerekkorodtól kezdve.

Mennie kell-e a kutyának, ha kisbaba érkezik a családba?

[00:05:50.670]

És akkor felteszem nektek a nagy kérdést, ami mindenkit foglalkoztat, és elég megosztó egyébként erről a vélemény. Mennie kell-e a kutyának, ha kisbaba érkezik a családba? Ki kell-e tenni a lakásból?

[00:06:04.080]

Dehogyis!

[00:06:05.100]

Én a kérdést sem értem, az a probléma.

[00:06:06.710]

Én sem, de ez valóban felmerül sokakban.

[00:06:10.170]

Hogy valaki gyerekeként kezeli a kutyát, egészen addig, amíg meg nem születik az igazi gyereke, és utána fogja, és megszabadul tőle. Tehát, hogy ilyet nagyon sokat látok, de hogy ez számomra egy olyan megmagyarázhatatlan dolog, mert ez megkérdőjelezi az egészen addigi közös életét a kutyával. Tehát, hogy a kötődést. És az a szegény kutya pedig kötődik, még akkor is, ha nem volt olyan hű, de jó gazdája. És nyilván ez borzasztó nagy törés a kutya életében, és ez egyébként eredményezhet valamifajta viselkedésproblémát, ha egy ilyen ilyen törés van, és kirakják az udvarra, elkezdik elhanyagolni, vagy vagy mondjuk lepasszolják valami rokonnak, ahol szerencsétlen, ott szobanövényként él valahol, vagy egy dísznövényként a kertbe, de senki nem foglalkozik vele, és előtte meg ágyban aludt és…

[00:07:07.560]

Így van! Ő volt a kisgyerek tulajdonképpen.

[00:07:08.310]

Ő volt a gyerekpótlék, tehát ez egy borzasztó törés a kutyának, és nyilván ilyenkor számtalan nem kívánt viselkedésmintát tud produkálni. Meg hát egy borzasztó boldogtalan, frusztrált, kiegyensúlyozatlan állat lehet belőle. Addig mindennap sétált, mindenhová járt a gazdival, utána ki van rakva a kertbe, és soha rá se néznek, csak éppen enni kap. Tehát, hogy az egy olyan ingerhiányos állapot, ami aztán akár agresszióig is mehet, mint viselkedésprobléma. És nem azért, mert megőrült a kutya, hanem azért, mert egész egyszerűen nincsenek kielégítve a szükségletei.

[00:07:47.420]

Így van!

[00:07:47.780]

Tehát igazából szerintem arra kell figyelni, hogy amilyen szükségletei vannak a kutyának, azok ki legyenek elégítve akkor is, ha jön a baba. Az, hogy ha ez egy más napirendet igényel, mint ami addig volt, akkor mondjuk nem akkor kell kialakítani azt a más napirendet, amikor már ott van a gyerek, hanem mondjuk két-három hónappal előtte. Tudom, hogy én nem fogom tudni egy nap háromszor elvinni, de mondjuk a barátnőm vagy a férjem, vagy az anyukám el tudja vinni, akkor már két hónappal előbb elkezdem őket beintegrálni.

[00:08:21.050]

Igen, hogy ne kösse össze a kutyus ugye a kisbaba érkezésével, hogy „idejött ez az új jövevény”.

[00:08:24.590]

Meg hogy ne hirtelen legyen ez a változás. Nyilván ugyanúgy, ahogy egy kisgyerek nem feltétlenül örül annak, hogy hazahoznak neki egy testvért. Tehát két napig tök érdekes lehet nyomogatni, meg pelenkázni meg szagolgatni, de aztán jó jó, de vigyék vissza, mert nemcsak vele foglalkoznak. Ugyanúgy azonnal a kutya se fog neki marhára örülni, nem is fogja érteni. A sírástól lehet, hogy megijed. Ez nem egy alapvetés, hogy a kutyának szeretni kell a gyereket azonnal, mert ez egy hülyeség.

[00:08:52.810]

Hogyan tudjuk erre felkészíteni akkor a kutyust? Hogy jön egy kisbaba a családba? Tehát, ha mondjuk nem az a cél, hogy kizárjuk az élettérből.

[00:09:02.050]

Nyilván az jót tesz, ha nem akkor lát életében először gyereket. Tehát azt mondjuk az egy fontos dolog.

[00:09:07.240]

Látni ilyen videókat egyébként, hogy mondjuk a kórházból a kis takarót a szag miatt…

[00:09:12.460]

Szagokat lehet, de alapvetően ő velünk jön haza, tehát az elég egyértelmű jel lesz, hogy a mi falkánknak a része, ott fog lakni abban az élettérben, ahol ő is él. Az, hogy mi integráltunk egy új kis élőlényt ebbe a falkába. Ugyanúgy, ahogy hozol egy új kutyát, ugyanúgy vagy egy cicát, vagy egy papagájt, ugyanúgy hozol egy gyereket, tehát nincsen ilyen értelemben különbség. Annyiban lesz különbség, hogy előbb-utóbb el kell fogadja, hogy ő fölötte van a falkában, és igazából ez az, ami nehéz. Mert egy ilyen étel és kakiszagú valamilyen élőlény jön, aki maximum mellérendeltnek tűnik, és akkor egy idő után azt kell elfogadja, hogy fölérendelt. Szerintem ez az, ami nehéz. Az, hogy beintegrálsz egy falkába egy új élőlényt, az nem kéne egy normálisan szocializált kutyánál probléma legyen. De hangsúlyozom azt, amit az elején mondtam, hogy ez folyamatos kontroll. Tehát az, hogy látjuk a 40 kilós németjuhászt a kanapén, és neki van támasztva a kisbaba, aki éppen abban a stádiumában van, amikor húz mindent, tépi a te hajadat is. Egyébként neked is fáj, hogy tépi a hajadat, de a kutya másképp tudja azt jelezni, tehát nem feltétlenül kell, hogy bántani akarja azt a gyereket, csak rászól úgy, ahogy mondjuk egy másik kutyára rászólna, mert mondjuk éppen belenyúlt az orrába, és megcsavarta, és tépi. És akkor rá fog szólni, és attól a gyerek meg fog ijedni. Nem feltétlenül okoz sérülést, de meg fog ijedni. Az neki egy rossz élmény, utána félni fog a kutyától, meglátja, sír, attól meg a kutya fog megijedni.

Megjelenő szöveg: A kisbabák és a kutyák összeszoktatása során a folyamatos kontroll elengedhetetlen.

[00:10:55.570]

Fel kell készülni abszolút erre.

[00:10:55.810]

Tehát ez egy nagyon rossz alap, tehát folyamatosan kontrollálni kell szerintem. Nem tudom, de szerintem ezt te jobban tudod, de szerintem két-három éves korig minimum ezt folyamatosan kontrollálni kell, az ő együttlétüket.

[00:11:12.700]

Mind a két oldalról tulajdonképpen.

[00:11:14.620]

Igen, tehát nemcsak a kutyát. A kutyának nem kötelező szeretni a gyereket, és nem kötelező mindent elviselni a gyerektől, és a gyereket meg meg kell tanítani arra, hogy a kutyának ugyanúgy fájnak azok a dolgok, ahogy neki fájnak, meg ahogy anyának meg apának fájnak. És hogy hogyan kell ezt kezelni. Én láttam kétéves gyerekeket, akik tökéletesen nyúlnak egy állathoz, tehát ez nem egy lehetetlen küldetés, csak azt elvárni a kutyától, hogy azonnal szeresse a gyereket, azonnal elviselje azt, hogy sír, és mindent tűrjön el a gyerektől, az nem oké. Ő is egy élőlény, neki is vannak szükségletei, ő is érez fájdalmat, ő is megijedhet… De hát a gyerek oldalt azt a kolléganő jobban tudja.

[00:12:04.900]

Ági, egyébként találkoztál olyan kérdéssel, fel szokott az merülni szülőkben, ahol a kisbaba érkezik, vagy kisgyerek van, hogy mi legyen a kutyussal? Ilyennel szoktak feléd fordulni?

[00:12:16.180]

Az nem szokott felmerülni, inkább az szokott, azzal szoktak már megkeresni, hogy a gyerek folyton üldözi a kutyát, mert már négykézlábas korszakában van. És akkor hogy tanítsuk meg neki, hogy óvatosan nyúljon, meg ne bántsa, meg hogyan viselkedjen vele? És akkor itt kétféle szülő van. Az egyik az próbálja őket összeszocializálni, a másik meg „jajj, te szegény pici”, pláne a kisebb méretű kutyáknál, „jaj, szegény kutya”, „jaj, szegény gyerek”, és próbálja különválasztani őket. Na, ez a rossz megoldás! Hát rólam van egy fotó, most találtam, pont meg voltam kb. két éves, és egy vadidegen kaukázusi mellett állok valami kutyakiállításon, és nulla félelem volt bennem, de pontosan tudtam, hogy kell egy kutya közelében mozogni, mert nekünk is hatalmas kutyáink voltak és hozzá voltam szoktatva. Tehát a gyereket persze folyamatos kontrollal, de hozzá lehet szoktatni a kutyához, de neki is meg kell tanulni, hogy hogyan nyúlunk ahhoz a kutyához. A szülőnek is úgy kell hozzáállni, és megint a szülő szülőnek kell ezt helyretenni, hogy a kutya az nem egy kiszámíthatatlan lény, aki akiről nem tudom, hogy mit fog csinálni, hanem őt is ismernem kell, meg a gyereket is.

[00:13:32.379]

Ha figyel a gazda a kutyájára, akkor ismeri.

[00:13:32.460]

És a másik meg az, ami nagyon fontos, hogy ugye pont itt fölmerült, hogy amikor a baba érkezik…

[00:13:37.880]

Illetve nem kiszámíthatatlanabb, mint a gyereked…

[00:13:38.630]

Igen, nem kiszámíthatatlan, mert egyébként mondjuk egy másfél éves gyerek is, hát ugye tudjuk, hogy ön- és közveszélyesek. Tehát, hogy jön, megy, tesz-vesz, állandóan vesztébe szalad, tehát hogy neki is meg kell tanulni viselkedni, meg a kutyámnak is meg kell tanulnia abban a helyzetben. De hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy családba érkezik egy gyerek, és a kutya is a család része, de a gyerek is a család része. Kölcsönösen össze kell szokni, ezért nem jó az a hozzáállása, hogy „a kutya a gyerekünk”, mert a kutya nem a gyerekem. A kutya mellém van rendelve, a társam, de nem gyerek, és nem is úgy kell hozzáállni, hogy kisgyerek, és de aranyos. A gyereknek sem tesz jót egyébként, ha így állnak hozzá. De a kutyának meg végképp nem. Viszont ami nagyon fontos és itt fölmerült, hogy a baba mellett kielégíteni a kutyának a szükségleteit, és ez egyébként nem egy nehéz dolog, merthogy a babát is kell vinnem sétálni.

[00:14:32.840]

Össze lehet a kettőt hozni.

[00:14:33.800]

Tehát gyönyörűen össze lehet szervezni. Nekem is akkor éppen egy pulim volt, amikor kisgyerekeim voltak. Aztán amikor a második született, akkor két kutyám volt, egy puli, meg egy talált kutya, és állandóan mentünk velük. De hát a gyerekkel is mindig kell játszótérre menni, sétálni menni, babakocsiban tologatni, vagy csak mászkálni vele, mert nem alszik el otthon, és akkor meg beteszem a kendőbe, de az jó a kutyának is. Tehát igazából ezt gyönyörűen össze lehet logisztikázni egymással, hogy a kutya is kiszaladgálja magát, meg szocializálódjon, adott esetben gyerekek között legyen, és más gyerekekkel is találkozzon, és ott is szokja azt, hogy hogyan viselkedjen gyerekek között, és akkor mindenki jól jár.

[00:15:14.750]

Tehát időben fel kell készülni tényleg mind a két oldalról, és adott esetben, ha szükséges, akkor szakértő tanácsát kérni még időben.

[00:15:21.920]

Egyébként az erősíti is a kutya és a gyerek kapcsolatát, hogyha a kutya számára fontos és jó élménnyel járó dolgokat összeköt a gyerek illatával. Tehát ha elviszed sétálni, amit ő szeret, és ott van a baba közben, akkor ő a baba jelenlétét társítja azzal a jó tevékenységgel. Tehát ugyanúgy én szoktam mondani gazdiknak, hogy nyugodtan kösse magára, amikor enni ad a kutyának, mert akkor ott is részt vesz, és amikor már akkora a gyerek, mondjuk másfél éves, és már tud a kezéből adni, akkor nyugodtan adjon a kezéből neki ételt. Minden, ami a kutya számára egy jó élménnyel járó tevékenység, a játék, a séta, az etetés, a simogatás, ott vegyen részt a gyerek ebben, mert annál gyorsabban fogja a kutya egy pozitív szereplőként értékelni az ő életében a gyereket.

[00:16:20.870]

Illetve a gyerek is annál hamarabb megszokja, hogy hogyan kell bánni egy kutyával, illetve felelősséget tanul már egész korai időszakban egy másik élőlény felé, és akkor tulajdonképpen egy egészséges, tudatos gazdivá cseperedik a végén, és ő is teljesen máshogy fog majd a kutyákkal bánni, meg tudni fogja, hogyan kell hozzájuk nyúlni. Észre fogja venni azokat a jeleket, amikre majd nemsokára kitérünk, hogy figyelni kell, amivel a kutya jelezheti, hogy mondjuk nem komfortos neki valami.

A kutya etetése a gyerekek bevonásával

[00:16:48.440]

Egyébként ugye nálam is aktuális a téma, tehát most a huszonnyolcadik hetében vagyok a terhességemnek, úgyhogy éppen ezért rengeteg ilyen hasonló videót nézek, és pont én is láttam olyat, hogy a kisbaba, vagyis a kisgyerek ad enni a kutyusnak, és egyre ügyesebben megy neki. Hagyták a szülők például azt, hogy mondjuk nem talál bele teljesen a kutya tálkájába, de ő szépen maga rájön, hogy hogyan teszi bele pontosan. És akkor mit tudom én, egy pár hét múlva már beletalál, és tudja, hogy akkor a kutyus most eszik. Apropó kutya eszik, ott a kisgyerek. Odaengedjük a gyereket hozzá? Vagy hagyjuk meg nyugodtan, hogy az az ő ideje, és had egyen?

[00:17:31.880]

Azt gondolom, hogy mindenkinek van szüksége személyes térre, nekünk is és a kutyának is, tehát nem nyúlkálok bele a gyerek tányérjába, gyerek se nyúlkál bele az én tányéromba, és nem nyúlkálok bele a kutya tányérjába se fölöslegesen. Tehát nyilván ha valami van, szitu van, akkor le kell tudjam hívni az ételéről. De az, hogy fölöslegesen kotorásszunk a kutya tányérjába, amikor az az ő ideje, az ő kis magánszférája, amikor eszik. Ez ugyanaz, mint a pihenés, tehát a pihenő kutyát sem cseszegetjük fölöslegesen, hogy megnézzük, hogy mit csinál. Persze tök aranyos a gyerek, ha odamegy és melléfekszik, de ha odamegy, és elkezd turkálni a fülébe, az már megint más. Tudni kell, és nyilván ismerni kell a kutyánkat is. Tehát vannak azért fajták, akiknél jellemzőbb a zsákmányféltés. Ilyen például a kaukázusi, a közép-ázsiai, aki a saját gazdája kezét is leveszi, ha éppen olyan helyzet van. Nyilván jól képezhetőek ezek a kutyák, de náluk a zsákmányféltés mindig sokkal erősebb. Ismernünk kell a saját kutyánkat abból a szempontból, hogy mennyire félti a zsákmányt. Ha nagyon extrém módon félti, akkor mielőtt jön a gyerek, érdemes ezen dolgozni. Nyilván teljesen más, ha a hétköznapi, megszokott étele van előtte, vagy ha valami jutalomfalat van előtte, tehát az is teljesen más percepció a kutya szempontjából. De én azt gondolom, hogy evő és pihenő állatot, meg kell tanítani a gyereket, hogy azt nem piszkáljuk. Ha azt érezzük akármi miatt, hogy a gyerek ezt még nem tudja kontrollálni, akkor a szobakennel az egy tökéletes megoldás, abban egyen, abban pihenjen. Nekem van olyan ügyfelem, ahol autista kisgyerek van, és ő ezt a vizuális keretet tökéletesen megérti. És amikor ott van bent a kutya, ha nincs becsukva a kennelnek az ajtaja, akkor is tudja, hogy oda nem megyünk be, ott nem piszkáljuk, és ezt tiszteletben tartja. Tehát ki kell találni azt, hogy a gyerek hogy érti meg, hogy mikor milyen keretek vannak, amit tiszteletben kell tartani. És ugyanúgy egyébként a kutyától is az az egészséges, ha elvárjuk, hogy tiszteletben tartsa a mi személyes terünket. Tehát ha pihenünk a kanapén, akkor nem ugrik a fejünkre, de hát ezt is sokan elrontják.

[00:20:10.330]

Nehéz igen ezt egyébként betartani.

[00:20:11.890]

Szülő részéről talán az fontos, az a jó, hogy a gyerek fokozatosan nő föl, tehát kezdettől mutathatunk neki jó példát. Én nálunk például föl sem merült, hogy belepiszkáljanak a kajájukba, mert mindig azt látták, hogy odaadtuk együtt az ennivalót, és most hagyjuk, hadd egyen. És ez volt kiskoruktól fogva, tehát eszükbe sem jutott. Megszokták, hogy olyankor ő most eszik, és nem zavarjuk, és még akkor se, amikor egyébként négykézláb, meg épp csak tanultak járni, és rohangásztak össze-vissza, akkor se mentek oda, mert tudták, hogy ilyenkor a példamutatás is fontos, tehát hogy ha mi tartjuk ezt a határt, akkor a gyerek is látja ezt a határt.

Mit kell tudni az allergiáról?

[00:20:51.240]

Mi a helyzet az allergiával? Van-e összefüggés aközött, ha mondjuk egy kisgyerek kutyussal nő fel, akkor kevésbé lesz hajlamos arra, hogy kialakuljon nála az allergia? Lehet ilyeneket olvasni. Ez városi legenda vagy városi legenda?

[00:21:09.210]

Inkább városi legenda. Ez nyilván a gyereknek jó, ha minél többet, minél többet természetes közegben van, és ehhez azért hozzátartozik az állattartás is, de alapvetően az allergia, az azért egy többtényezős dolog. Nagyon sok múlik a táplálkozáson, a környezeten, amiben vagyunk. Ennek része az, ha kutyával nő fel a gyerek, akkor nyilván többet megyünk ki a természetbe, mert kivisszük a kutyát. Ez összességében jobbat tesz a gyereknek allergia szempontból, de soha olyan kutatás nem volt, ami kimutatta, hogy kevésbé vagy jobban lesz allergiás mondjuk a kutyától, ha a gyerek igen.

[00:21:49.720]

Olyan kutatások vannak, hogy az immunrendszerük valamivel erősebb, de ez is valószínűleg ezzel van összefüggésben, hogy többet van kint, akár csak az udvaron. Tehát nem feltétlenül kirándulás, mert kimegy a kutyához, meg nyilván valamelyest ki van téve több allergénnek, mert több por van a lakásban, ha van egy kutya, mert a szőrén behozza. Nyilván ez így van, de hogy ez egy összetettebb dolog, tehát hogy mennyivel több minden dolgot csinál a földön a gyerek, több kosszal találkozik.

[00:22:25.310]

Aközött viszont és olyan kutatás van, hogy ugye vannak ilyen nagyon takarítgatós anyukák, hogy mindent lefertőtlenítek a gyerek mellett, meg hasonlók, és nyilván egy kutya mellett ezt nem lehet egyfolytában csinálni. Hozzáteszem, olyan kutatást is láttam, hogy a kutyának sem tesz jót ez a mindent letörlünk, mindent lefertőtlenítünk, mert ott járt a kutya, tehát ilyen szempontból lehet jó hatással a gyerekre, hogy nem egy ilyen nagyon steril környezetben nő föl.

[00:22:53.750]

Igen, mert a túl steril környezetnek ugye az a hátulütője, hogy amikor kimegy a világba, ami nem steril…

[00:23:02.510]

Akkor találkozik mindennel először.

[00:23:02.750]

És ez nem feltétlenül jó a kutya mellett. Én is a kényszerességemet a kutyák mellett raktam le egyébként tehát tényleg nem lehet állandóan fertőtleníteni, és ez nem is baj. Tehát a párom már eleve parázik, hogy „úristen, és akkor minden nap 15x kell összeszedni a kutyaszart a kertben, mert mi van, ha a gyerek belemászik, belelép, megeszi”. Mondom édesem, lesz ilyen.

[00:23:25.330]

Lesz persze, abszolút.

[00:23:25.690]

Nincsenek illúzióim, semmi.

[00:23:27.850]

Beleiszik majd a vizébe, belepacsmagol a kutya vizébe.

[00:23:31.810]

Egyébként ez is valahol ilyen, lesz olyan, hogy kíváncsi lesz rá. Eljön az a kor, akkor megnézi mondjuk a vizét meg az ételét, de például hagyom, hogy néha ő tegyen neki ételt – és nyugodtan, ilyen 9-10 hónapos kortól lehet az, hogy gyere, adjuk neki oda –, akkor kielégíti a kíváncsiságát, és már nem akar a kutya táljából. A kutyagumival meg az szokott lenni a helyzet, hogy egyéves kor körül kezdi el a gyerekeket érdekelni ez a téma. Az én fiam pl. a nagyobbik, ő minden sarkon, saroknál, ahol ő látott az utcán kutyagumit, megállt, és „kaka, kaka”, és így mutogatott, hogy össze kell szedni, mert azt tanultuk otthon, hogy a kertből anya is összeszedi, meg az utcán is össze, és ott állt. Hát ő pontosan tudta mi a szabály, úgyhogy azt is meg lehet neki tanítani, hogy fúj, büdös, összeszedjük, kidobjuk, és akkor nem fogja érdekelni. Tehát, hogy ettől se kell félni, hogy hú, majd a gyerek mindenbe belenyúl, meg lehet, hogy lesz olyan egyszer-kétszer, de itt is a példamutatás révén megtanulja, hogy nem olyan érdekes dolog.

[00:24:36.150]

Egyébként ugye ezen én is nagyon sokat gondolkodtam, hogy mennyire lehet így mindenhez odaengedni majd a kisbabánkat, ha megszületik, mert nekem két kutyusom van, vagy kutyusunk van, egy uszkár és egy agár. És az uszkár kutyus hatalmas pusziosztó. És hogy ez mondjuk például mennyire jó, hogy mondjuk biztos, hogy meg akarja majd puszilni a kisbabát?

[00:24:59.970]

Nem tudod leiltani, pláne amikor elkezdesz hozzátáplálni, és tele van az egész gyereknek a ruhája, meg feje meg keze kajával. Nem tudod letiltani.

[00:25:09.570]

De nem is kell igazából, nem?

[00:25:10.350]

Alapvetően, ha odafigyelsz a normális féreghajtásra, akkor igazából nem nagyon tud összeszedni egy egészséges kutyától, aki normálisan van parazita mentesítve, nem nagyon tud összeszedni semmit. Meg hát te is, rajtad is vannak azok, tehát téged is megnyal a kutya, ez kikerülhetetlen, nem tudod minden pillanatban kontrollálni, hogy megnyalja-e, hozzányúl valamihez a gyerek. Kutyajátékok ugyanúgy néznek ki, mint a gyerekjátékok, tehát ahhoz is hozzá fog nyúlni.

[00:25:45.520]

Nem kell a fertőzésveszélytől akkor tartani, ha rendszeresen féreghajtva van a kutyus…

[00:25:49.870]

Abszolút és itt egy dolog, hogy szülőként az egy fontos attitűd, hogy itt ne az legyen, hogy jajj ne csináld, a kutya felé se az legyen mindig, hogy „nem szabad, nem szabad, nem szabad”, meg a gyerek felé se az legyen, hogy „ne nyúlj hozzá, ne fogd meg, ne csináld, ne hagyd, hogy a kezedet nyalogassa”, tehát hogy inkább az legyen, hogy a kutyának is azt tanítsuk, hogy hogyan viszonyuljon a gyerekhez. Meg a gyereknek is ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy ne fogd meg, ne húzd meg, jaj meg izé, ahelyett azt mondjuk, hogy mondjuk meghúzza a szőrét, mert van ez a korszak tényleg, amikor belekapaszkodnak, azt kell neki megtanítani egyrészt, – a babák meg inkább markolnak, tehát simogatni anyukát is úgy szokták simogatni, mert még nem tudják ezt – és ezt viszont lehet neki tanítani, hogy „Gyere, nézd meg, simogassuk! Látod, hogy örül neki?”, és ez nagyon fontos. Nálunk a kutyához egész óvatosak voltak a gyerekek, de a kisebbik fiam a macskákra nagyon rá volt fixálva, kergette, ment utána meg minden. És mindig így fogta meg, hogy így erőteljesen, és így mutatta meg, hogy látod, hogy örül nekem, így simogatod, és onnantól így ment feléjük már eleve. Tehát, hogy párszor rájött arra, hogy a cica annak örül, és akkor megáll, dorombol. Tehát a gyerekek szeretnének örömet szerezni, és ugyanígy a kutyánál is nagyon hamar megtanulják, hogy nem kapunk az orrába, hanem finoman nyúlunk az orrához. És a kutya felé is az a jó attitűd, ha neki is, ahelyett, hogy tiltással, hogy ne azt érezze a kutya, hogy ő is be van korlátozva, és ilyen rossz élményei vannak a gyerekkel kapcsolatban, hanem hogy hogyan viselkedjek a gyerekkel.

[00:27:22.170]

Ettől függetlenül vannak egyébként olyan engedelmes parancsok, amit mielőtt a kisbaba a családba érkezik, mindenképpen fontos, hogy megtanuljon a kutyus? A választ megtudhatjátok a PetChef megoldási javaslata után!

[00:27:36.510]

Egészséges jutalom kutyusodnak? Próbáljátok ki az izlandi halas rágókákat! A rágás boldoggá teszi a kutyusodat, leköti a figyelmét, és tisztítja a fogait. Látogass el a petchef.hu weboldalra és rendelj most!

[00:28:00.390]

„Hagyd!”

[00:28:01.560]

A „hagyd” vezényszót amúgy is tanítanám, mert ha valamit talál az utcán, akkor is azt kéne neki mondani, hogy ne egye föl, mert igazából ez nem csak a gyerek miatt hasznos, hanem amúgy is.

[00:28:15.410]

De sokan akkor jönnek rá, hogy fontos lenne, hogy megtanuljanak bizonyos dolgokat, amikor már sürgető az idő, mert jön a kisgyerek a családba, és mondjuk rájönnek, hogy hoppá, hát bár mondjuk engem nem zavart, hogy állandóan felugrik, meg mondjuk szétkapar, de jön a kisbaba is, hogy hát neki meg mondjuk nem lesz jó. Nyilván ez ilyen utolsó pillanatos megoldásokat akarnak ilyenkor a gazdik.

[00:28:39.920]

Nekem tudják a kutyáim azt, hogy lassan, meg finoman, tehát hogyha túl hevesen játszanak, mondjuk van egy 45 kilós kutyám, ha az mondjuk egy 10 kilós kutyával nagyon belemelegszik, aki mondjuk nem olyan vehemens, mert azért van az az energiaszintű kutya, akivel lehet játszani, de akkor ha szólok, hogy finoman, akkor visszavesz egy kicsit. Ezt nyilván a gyerekkel is lehet, mert hogyha nagyon belelkesül a kutya, akkor nyilván akaratlanul tud sérülést okozni azzal, hogy fellöki vagy elsodorja, ha elszalad mellette, stb, stb. Vagy mondjuk esetleg ha már nagyobb, akkor ráugrik, és szeretetből, tehát nem rosszat akar. És a hagyd vezényszó az meg azért nagyon fontos, mert a hétköznapokban is, ha valamit talál a kutya az utcán, akkor hagyja ott. Ha hirtelen valami felkelti az érdeklődését, és én tovább szeretnék haladni, akkor hagyja ott. Tehát, hogy ez fontos amúgy is, de hát nyilván a gyerekkel kapcsolatban, pláne, hogy mondjuk ne akarjon beleenni a gyerek ételébe, vagy nem tudom, a gyerek a játszószőnyegen valamit csinál, és akkor ne akarja kivenni a kezéből a játékokat. Egyébként nevelési szempontból nagyon fontos lenne, hogy a kutyának ne legyen szanaszét játéka a lakásban, mert ugye minél több dolgot a kutya kontrollál az ő saját kis életébe, annál inkább lesz ez a percepciója, hogy neki dolga kontrollálni bármit is az ő életében. És a játék az egy nagyon fontos tevékenység. Ha most ő dönti el, hogy mikor mivel játszik és mennyi ideig, akkor azt már nem mi kontrolláltuk. Tehát ha ő ott van a sarokban a kis doboza, és bármikor kiveheti a kis piros nyuszit, és sőt még odahozza, és mi jó szolga módjára elkezdjük neki dobálni, mert milyen édes, hogy idehozta, akkor azt nemhogy nem mi kontrolláltuk, hanem mi még alá is mentünk.

[00:30:37.510]

Saját magunknak nehezítjük meg a dolgunkat utána. Tehát nekem elöl lenne a játék akkor állandóan hoznák oda,

[00:30:43.510]

Ha ezt időben nem csináljuk, akkor az a hátulütője is lesz, hogy mivel ugyanúgy néznek ki a gyerekjátékok, mint a kutyajátékok, a kutya nem fog tudni differenciálni, tehát lent van a földön, ugyanúgy szanaszét a gyerekjáték, mondjuk a játszószőnyegen, akkor ő nem fogja tudni, hogy ahhoz nem nyúlhat hozzá, és ezért nem is hibáztathatjuk, és elkezdhetünk vele veszekedni, de hát szerencsétlen honnan tudja, hogy a sípolós nyuszi és a csipogó csirke az nem ugyanarról a tőről fakad és nem az övé? Tehát, hogy ez fontos, hogy irreális elvárásaink ne legyenek. Tehát azt várhatjuk el, amit következetesen mi megalapoztunk.

Milyen szabályokkal és rutinokkal készítsük fel a kutyát a kisbaba érkezésére?

[00:31:24.970]

Egyébként ha mondjuk valaki nem annyira tudatosan nevelte a kutyáját korábban, elkényeztette, nem figyelt oda ezekre az alapvető dolgokra, és mondjuk akkor kap észbe, amikor mondjuk már várja a kisbabáját adott esetben az anyuka, akkor még időben vannak? Egyébként elkezdeni azt, hogy ezekkel foglalkozzanak, tehát ki tudnak alakítani egy olyan kapcsolatot a kutyával, át tudják alakítani ezeket a szabályokat úgy, hogy utána ez mondjuk kilenc hónap múlva egy működőképes kapcsolatot eredményezzen?

[00:31:58.030]

Nagyon következetesen egy két-három hónap elég, hogy egy új rendszert megszokjon az állat. Nyilván az elején lázadni fog, tehát ha hét éve az ágyunkban alszik, akkor nem fogja érteni, hogy most mi ez az új világrend. De meg fogja szokni, lesz egy saját kis helye, és idővel rájön, hogy ez neki tulajdonképpen jobb, hogy ott senki nem fekszik rá, meg senki nem rugdossa éjszaka, nem tolja arrébb, mennyivel arrébb, hanem hogy ő is nyugodtan tud pihenni és számtalan dolog van még egyébként, amit el tudunk alakítani, ha jön a baba. És nyilván ha következetesen betartjuk ezeket a korlátokat és szabályokat, akkor sokkal jobb lesz a kutyának is. Egy sokkal élhetőbb és biztonságosabb keretrendszer lesz, mert akkor érzi magát igazán biztonságban az állat és egyébként valószínűleg a gyerek is, ha egyértelmű keretek és szabályok vannak, és tudja, hogy mihez kell igazodni, tudja, hogy meddig terjed az ő kompetenciája bizonyos dolgokban, és honnantól van az, ahol a szülő vagy a gazdi az, aki a biztonságot adja, és neki nem dolga ezen, ebben semmit kontrollálni.

[00:33:25.030]

És ha megvannak ezek a keretek, akkor egy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb kutyával megyünk bele a gyerekvállalásba.

[00:33:34.600]

Ami amúgy sem egyszerű. Tehát az az időszak mindenkinek feladja szerintem a leckét, amikor kisbaba érkezik a családba. Bármennyit olvasunk utána, bármennyi tanácsot kapunk mindenkitől kérve vagy kéretlenül, nyilván te is mind a kettővel találkozhattál már, az egy olyan helyzet, amire nem is lehet teljes mértékben felkészülni, és hát főleg az eleje az szerintem…

[00:33:57.940]

Ugyanúgy, mint egy új kutyára.

[00:33:59.140]

Igen, az eleje az biztos ilyen nagyon káoszos, úgyhogy ha már ott legalább a kutyával rendezve van a viszony, akkor magunknak is ezzel igazából megkönnyítjük a helyzetünket.

[00:34:10.220]

Igazából a kutyának tulajdonképpen ugyanarra van szüksége, mint a gyereknek bizonyos tekintetben itt az újszülött korban, hogy legyen egy megszokott rutin. Tehát ha mindenképpen változni fog az életünk, mert megszületik a gyerekünk, vagy későn szeret elaludni és később kelni, vagy jó alvó lesz, vagy rossz alvó, vagy napközben alszik többet, vagy nem vagy így szeret sétálni, vagy úgy. Tehát mindenképpen egy kicsit kell alkalmazkodni a kutyának majd a gyerek napirendjéhez, meg nekünk is nyilván, de nagyon jól össze lehet ezeket hangolni egymással. Tehát hogyha így kialakítunk egy rutint a gyerkőcnek és a kutya meg jön ezzel a rutinnal, hiszen ő valahol a társunk, tehát mellénk van rendelve, alánk is valahol, de nyilván. De hogy jön velünk úgy is, mint egy társ, tehát hogy ő hozzá tud szokni a gyerek rutinjához, és valahol ez mind a kettőjüknek jó, tehát a kutyának is jó, hogy van egy kiszámítható rutin. Reggel el szoktunk menni sétálni, vagy délelőtt meg el szoktunk menni délután, vagy mondjuk nagyon rosszalvó gyereknél meg szoktam mondani, hogy este se árt egy kicsit. A kutyának is jó, mert akkor mindenki jobban alszik éjszaka. Tehát hogy ezeket így bevezetjük az életünkbe, és a kutya is hozzászokik, akkor mindenki simulékonyabb lesz. És a másik még itt a felkészüléssel kapcsolatban eszembe jutott, hogy sok mindenre ugyanúgy, mint a babavállalásnál, sok mindent megtanulhatok, előtte meg utánanézhetek, de úgyis menet közben fog sokminden kialakulni. Tehát ha van egy kutyám, akivel eddig foglalkoztam, és ezután is foglalkozom vele, össze kell csiszolódnunk. Viszont van időnk, mert a gyerek is folyamatosan nő fel, tehát hiába készülök fel a várandósság alatt arra, hogyha majd kétéves lesz, és rángatja a kutya szőrét, akkor mit csinálunk, mert az két év múlva lesz. Viszont van rá időm figyelni, meg összeszoktatni őket, hogy mondjuk el se jussunk oda, hogy a gyerek szétnyúzza a kutyát, meg kitekeri a lábát, meg nem tudom mi, mert ha már korábban tanítottam neki, hogy óvatosan nyúlunk meg lassan megyünk oda. A kutyát is tanítottam, hogy hagyd, meg óvatosan, lassan, akkor mind a kettő megtanulja, és nem jutunk el odáig, hogy kitekeri a kutyának a lábát.

[00:36:28.130]

Ez most azért jutott eszembe, mert ilyen kiskutyával találkoztam, hogy mindig el volt tiltva a gyerektől, és amikor összeengedték, akkor az volt az első, hogy szegénynek megcsavarintotta a lábát, és lett egy ilyen porcleválás. Tehát hogy ezekre nagyon kéne figyelni, hogy hogy ne az legyen, hogy majd a gyerek megérik rá, és majd akkor barátkoznak, hanem folyamatosan együtt kell őket nevelni.

[00:36:53.030]

Egyébként rengetegszer találkozom olyannal, aki teljes mértékben meg van győződve róla, hogy a kutyának kell alkalmazkodnia a gyerekhez, és hát ez egy hülye kutya, ha nem hagyja, hogy bármit csináljon vele a kisgyerek. És hát ez ugye abszolút nem állja meg a helyét.

[00:37:08.000]

Ez az amit mondtam, hogy ez egy kétoldalú kontroll kell, hogy legyen. Tehát, hogy ugyanúgy meg kell tanítani a gyereknek is azt, hogy hogy nyúl a kutyához, és a kutya szólni fog, csak azt nem kell megvárni, mert nem biztos, hogy úgy szól, ahogy, ahogy nekünk tetszik, meg traumatizálhatja a gyereket és visszavetheti az ő jó kapcsolatukat nagyon hosszú időre.

Mik azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a kutya számára kellemetlen egy szituáció?

[00:37:31.940]

Mik azok az apró jelek, amivel egyébként a kutya jelez nekünk? Tehát mielőtt komolyabb dolgot csinálna, azért vannak apróbb jelzések, hogy neki nem komfortos ez a helyzet. Mik ezek?

[00:37:42.710]

Hát ha kifordul a szituációból és elmegy, akkor mondjuk ne űzze a gyerek utána például, ez egy nagyon egyértelmű dolog. Tehát akkor meg kell mondani, hogyha ha elment a kutya abból a szituból, valamiért neki nem tetszett, akkor békén hagyjuk, pláne, ha a helyére megy, akkor azt gyorsan megtanulja a gyerek, hogy ha a helyére ment, akkor ott békén hagyjuk, mert ott elvonult és pihen. Nyilván látod tehát, hogy ha ismered a kutyádat, akkor akkor ismered a testtartását, a fültartását, azt, hogyha ha zavaróan csukva van a szája, tehát hogy tényleg nincsen semmi, semmi lazaság, az arcizmában mondjuk meleg van, és mégsem liheg, hanem összeszorítja a száját. Van egy csomó olyan testbeszéd, ami egyértelműen azt jelzi, hogy ő frusztrált abban a helyzetben, és csak azért nem szól, mert tudja, hogy te neked az nem jó. De hogy miattad nem szól, nem a gyerek miatt, mert neked meg akar felelni abban a szituációban. De ezt azért kell neked kezelned, mert mert minél inkább látja a kutya, hogy te kezeled ezeket a helyzeteket, annál kevésbé fogja akarni ő kezelni.

[00:38:57.200]

De de ez az egész egész viszonyrendszereteken múlik. Tehát ha hagyod, hogy mindig mindent kontrolláljon és kezeljen, akkor sokkal hajlamosabb lesz arra, hogy ő kezelje ezeket a szituációkat. Ha meg tudja, hogy mindig minden helyzetet te általában megoldasz, és ez nem az ő feladata, akkor pedig sokkal kevésbé fogja akarni, hogy ő rakja helyre. De ha nem kontrollálod ezt a helyzetet, akkor fogja. És neki milyen eszközrendszere van? Tehát tud morogni, ugatni, meg harapni, tehát hogy nagyon sok minden nincs. Meg ki tud fordulni és el tud menekülni.

[00:39:36.230]

Ha mondjuk odamorog egyébként egy kisgyereknek a kutya, akkor leszidjuk, vagy hogyan kezeljük ezt a szituációt?

[00:39:44.420]

Attól függ tehát, hogyha egyértelműen a gyerek volt a hülye abban a szituban, akkor miért szidnánk le a kutyát? Ő csak szólt, hogy neki az nem jó.

[00:39:52.360]

Tehát az egy apró jelzés volt a részéről, mert nem harapott.

[00:39:55.180]

Igen, akkor a helyére küldöd a kutyát, és a gyereknek meg elmagyarázod, hogy ez azért volt, mert Buksinak ez fájt, vagy kényelmetlen, vagy nem tudom, szituáció függő.

[00:40:07.870]

De ha mondjuk például teszemazt a kutya a kanapén van, és oda felmegy mellé a gyerek, és akkor le akarná morogni, akkor helyre kell tennünk azt a helyzetet gondolom.

[00:40:17.800]

Igen, a kutya nem megy a kanapéra úgy, hogy mi nem engedjük fel.

[00:40:21.610]

Persze, természetesen, ilyen soha nem fordul elő.

[00:40:24.190]

Itt kezdődik a probléma. Igen.

[00:40:26.590]

Igen, vannak dolgok, amiket igen alapjaiban kell már megtenni.

[00:40:31.300]

Az nem az ő saját fekhelye.

[00:40:32.620]

Igen, igen, nálunk sincsen egyébként ilyen, hogy feljönnének csak úgy a kanapéra.

[00:40:37.990]

Csak a saját kanapéjára.

Hogyan szoktassuk le a kutyát az ágyban alvásról?

[00:40:39.790]

Igen, egyébként természetesen tudom. És egyébként mi most pont azzal szenvedünk egy kicsit, hogy az ágyban alvás. A Haley az agár kutyus, hát egy éve csatlakozott egyébként a gazdijával együtt a mi falkánkhoz. Nekem egy közép uszkár kutyusom van, és az én kutyusom nagyon szépen alszik lábnál az ágyban, tehát hogy úgy igazából engem nem zavart az alvásban, soha nem volt ebből probléma, nincs szeparációs szorongás, tehát hogy én nem láttam indokoltnak, hogy mondjuk ne ott aludjon, és ezért a Haley az agár kutyus is egyébként velünk aludt vagy alszik. Igazából jelenleg most mind a ketten jelenleg a fél éjszakát töltik az ágyban. Eddig sikerült eljutnunk. Azért kezdtük el megpróbálni leszoktatni őket, mert a férjem viszont nagyon nehezen alszik. Igazából a saját, vagyis mostmár közös kutyánktól, az agár kutyustól, mert ő meg úgy szeret aludni, hogy szanaszét a négy lába, a négy hosszú lába, és akkor őt túrja ki igazából, nem engem, és pont azért, hogy ne a kisbaba érkezésével kösse össze. Már elkezdtük leszoktatni őket róla, de borzasztóan nehezen megy, mert nem alszunk tőlük éjszaka, mert állandóan járkálnak, kiküldjük őket, megint jönnek, kiküldjük őket.

[00:41:59.730]

Tegyetek egy babarácsot a hálószoba ajtajára. Azért az nem olyan bonyolult.

[00:42:03.630]

Akkor ott sírnak hangosan.

[00:42:05.010]

Akkor sírnak, három éjszaka sírnak, a negyedik nem fognak.

[00:42:08.160]

Ilyen rövid idő csak, hogy kibírjuk?

[00:42:09.390]

Igen.

[00:42:11.280]

Mi egy időben olyat csináltunk, hogy volt ez a rács, és elé tettük nekik ezt a kutyaágyat, és akkor ott aludtak. De tudták, hogy a kutya ágy az kutyafekhely, és akkor elfogadták, hogy akkor ott alszunk. És a mai napig, ha idegen helyre megyünk nyaralni, és nem akarjuk őket, volt olyan is, hogy kimondottan kérték, hogy a hálószobába ne jöjjön a kutya, és ott letettük az ajtó elé a kutyaágyat, és hiába be tudtak volna jönni, mert nyitva volt, tudták, hogy az ott az ő helyük, és onnan ránk láttak és megnyugodtak, hogy minden rendben.

[00:42:42.060]

Tehát egy darabig rossz, de nem olyan sokáig, mint ahogy elképzeljük. Általában az szokott lenni, hogy feladjuk egyébként az éjszaka közepén, amikor már nem alszunk egyáltalán, hogy megvárunk legalább egy kicsi időt, hogy nem sírnak, és akkor hívjuk be, hogy ne kössék össze azzal, hogy sírt, és akkor bejöhetett. De hát nem nagyon volt eddig célravezető ez az akciónk.

[00:43:02.360]

Hát egy 3-4 éjszakát muszáj kibírni, és akkor az át fog lenni. Ez ugyanúgy, amikor kiskutyát hozol haza, babakutyát, és ugye szegény nem érti, hogy nincsenek ott a testvérei, nincsen ott az anyukája, és akkor szokott lenni, hogy jó, akkor lemegyek, alszom a kanapén a kutyával, és akkor soha többet nem tudsz visszamenni a hálószobába.

[00:43:23.150]

Nálunk erre az vált be, hogy a kutyaágyat odatettük az ágy mellé, és akkor ott aludt, amíg nagyon picike volt.

[00:43:30.620]

Mondjuk akkor le tudod lógatni a kezed.

[00:43:32.300]

Le tudom lógatni a kezemet, és aztán kicsit kijjebb költözött a kutyaágy.

[00:43:36.680]

Mondjuk az én uszkár kutyusom kifejezetten ki figyeli, hogy mikor alszunk mélyen, és akkor huppan föl az ágyra, tehát ő halkan somfordál, és figyeli, hogy „Na, elég mélyen alszotok? Akkor mostmár nem veszitek észre, hogy feljöttem.” Amúgy borzasztóan okosak.

[00:43:50.800]

Egy középuszkárnál még csak-csak belefér, hogy ne vedd észre, de…

[00:43:54.010]

Hát nem, ő nem, ő mindig lebukik azzal, hogy feljön.

Vannak kifejezetten „gyerekbarát” kutyafajták?

[00:43:57.520]

Vannak olyan kutyafajták, akik egyébként alkalmasabbak arra, hogy családi kutyák legyenek, vagy gyerek mellé ilyeneket is lehet olvasni, hogy mondjuk ez kifejezetten gyerekbarát kutya, létezik ez a dolog így teljes valójában?

[00:44:14.620]

Hát én inkább azt mondanám, hogy jó, ha ismerjük, hogy a mi kutyánk milyen, mert én azt vettem észre a saját kutyáimnál is, meg egyébként más kutyáknál is, hogy azért azokat a jellemvonásokat, ami benne van, azt a gyerekkel kapcsolatban is előhozza. Tehát például volt egy pulink, aki odaült a babakocsi mellé, amíg kint aludt a baba az udvaron és vigyázott rá. Addig ő ott ült, ott feküdt, folyamatosan figyelte és jelzett nekem, ha ébredezik a baba. Volt külön ugatás, ahogy a puli az arról ismeretes, hogy számtalan különféle dolgot tud jelezni különféle ugatásokkal, és külön ugatása lett arra, hogy most ébred a baba, és jött szólni, hogy jönni kell. És utána ismertem olyan komondort, aki ugyanezt csinálta, csak komondoros módon, hogy őrizte kint a babát és szólt, hogy ébredezik a baba, tehát belevitte azt a fajta jelleget, ami neki van. Mondjuk van egy tacskóm, na hát ő soha nem csinált ilyet nyilván, de ő is nagyon ügyesen megtanulta, hogy a gyerekekkel hogy kell. És mondjuk van labradorom is, meg családban is van több labrador, és ők is labradoros vonásokat vitték. Ők mondjuk nem őrizték a babakocsit, viszont a labrador például hagyja azt, hogy a baba mellette tanuljon járni, mert türelmes tud vele lenni, meg egy bizonyos fokig még élvezi is ezt a nyúzást, amit ilyenkor a gyerekek művelnek. Szóval én nem mondanám azt, hogy nincs olyan kutya, akit abszolút nem lehet összeszoktatni gyerekkel. Egyébként hozzáteszem, még ilyen staffikat is ismerek, akik nagyon aranyos, gyerekbarát kutyák lettek, mert össze lettek. Van egy ismerősöm, 8 unokája van is, és a staffja így elfekszik és játszik velük.

[00:45:57.763]

Dajka kutya.

[00:45:57.790]

Szerintem nem feltétlenül fajtajelleg. Van fajtajelleg is ebben a történetben, de de alapvetően az egyéni. Tehát az van, amit mondasz, hogy ismerni kell a saját kutyádat, hogy az ő személyisége milyen. Van iszonyú agresszív vizsla és van nagyon simulékony vizsla, van labradorból is olyan, aki ilyen kis mufurc és van, aki meg tényleg mindent hagy. Tehát ez tényleg személyiség, meg nevelés, szocializáció kérdése, hogy a te kutyád milyen. Én amikor megkerestek, akit említettem autista kisfiú szülei, hogy a kisfiú kinézett az etyeki menhelyen egy kutyát. Én infarktust kaptam, hogy egy bizonytalan genetikájú kutyát akarunk képezni egy autista kisgyerek mellé, és annyira jó lett a kutya, valahogy ráérzett a gyerek, hogy az jó lesz neki. Annyira jó lett a kutya, pedig egy keverék kutya, aki gyakorlatilag az egész addigi életét menhelyeken töltötte, mert szegényt mindig, amikor kivitte valaki, aztán meghalt, és kétéves volt, és egész addigi életét, menhelyen született, és menhelyen élte az élete 80%-át, és tökéletesen alkalmazkodik. Nyilván tanítottunk kereteket a gyereknek is meg a kutyának is, de hogy tökéletesen alkalmazkodik, és ő egy valami német juhász, és kitudja micsoda keverék, és és nagyon jól működik egy problémás gyerek mellett, akire oda kell figyelni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy nincs feltétlenül ilyen. Nyilván vannak olyan kutyák, akikben erősebb egy kicsit az agresszióra való hajlam, vannak erőteljesebb kutyák, akik mondjuk adott esetben akár testmérettel, akár energiaszinttel problémát tudnak okozni, hogy mondjuk ha 40-nel futnak a kertben, akkor fel tudják jobban lökni a gyereket, vagy ha 40-50 kilósak, akkor tudnak azzal problémát okozni, hogy elsodorják, vagy valami. Tehát ezekre oda kell figyelni. De igazából tényleg, ha megfelelő kereteket tanítasz a gyereknek úgy, ahogy te is mondtad, hogy az ételnél az a természetes, hogy mondjuk nem nyúlunk bele, akkor egy kicsit protektívabb kutyánál sem probléma ez, mert ha az a gyereknek a normális, hogy nem nyúlkálunk a kutya táljába, akkor ebből nincsen gond. Úgyhogy ilyen értelemben nincsen szerintem olyan, mert minden kutya el fogja fogadni, hogy ő a falkánk része. Az más kérdés, hogy lehet, hogy a nagyszülőket már nem fogja odaengedni a gyerekhez, azért lesznek olyan kutyák, akiknek nem a gyerekkel lesz probléma. Nekem is van egy olyan kaukázusi pitbull keverékem, aki mondjuk nem biztos, hogy bárki odamehet a babakocsihoz rajtam kívül.

[00:48:57.860]

Mikor lehet bevonni a kisbabát, illetve a kisgyereket ugye a kutya körüli teendőkbe, etetésbe, sétába? A választ megtudhatjátok a PetChef megoldási javaslata után.

Mikor lehet bevonni a gyereket a kutya körüli teendőkbe?

[00:49:11.150]

Kutyaeledel másképp! Frissen főzve, állatorvos által összeállítva, kizárólag természetes alapanyagokból, házhoz szállítással. Látogass el a petchef.hu weboldalra és rendelj most!

[00:49:27.320]

Igazából szerintem ez is ilyen folyamatos dolog. Tehát onnantól kezdve, hogy ott van a baba és már nézelődik, ami azért 4-6 hetes kortól, sőt nekem a kisebbik már ahogy megszületett, így nézelődött körbe és nézte állandóan otthon is a kutyát, hogy merre megy. Tehát a gyerekeket érdeklik alapvetően az állatok, de 5-6 hónapos kortól meg már nagyon érdekli a környezete, meg már sokkal élesebb a látásuk is, tehát nagyon fogja érdekelni a kutya, és onnantól kezdve nyugodtan lehet őt vinni akár egy hordozóba magunkkal, és adni együtt a kutyusnak enni, meg közösen sétáltatni, gyakorlatilag azt is az elejétől kezdve. Tehát találkozzon folyamatosan ő is a kutyával, és folyamatosan lássa, hogy mit csinálunk körülötte, és persze utána, amikor már ügyesen fog, akkor be lehet vonni a feladatokba is. Ez a fokozatosság fontos, és a fajta választással kapcsolatban is, hogy szerintem nem is az a nehéz, hogy fölkészülni arra, hogy most már van egy kutyánk, és ahhoz hozzászoktatni a babát, hanem hogy amikor már van gyerek, akkor hozunk egy új kutyát, akkor viszont el lehet gondolkodni, hogy milyen kutya legyen az, akit hozunk a családba.

[00:50:37.780]

Köszönöm szépen, hogy itt voltatok, és szerintem minden hallgató és nézőnek mostmár egyértelmű, ami szerintem tényleg egy ilyen nagyon fontos gondolat, hogy azért, mert kisbaba érkezik a családba, nem kell kizárni a kutyát az élettérből, és igenis ugyanúgy figyelni kell rá, és tudatosan szoktatni a kutyust a kisbabához, és a babát is ahhoz a már egész kiskorától kezdve, hogy hogyan kell bánni a kutyával. Tehát ez egy oda-vissza dolog, és akkor tudjuk elérni, hogy egy harmonikus életközösség és egy harmonikus falka legyen tulajdonképpen a családunkból. Így van.

[00:51:17.440]

Köszönjük szépen a lehetőséget!

[00:51:19.186]

Köszönjük szépen!

[00:51:19.510]

Számos tény és tévhit kering a kutyák etetésével és egészségével kapcsolatban, ezért minden beszélgetés végén hozunk egy állítást, amelyet a következő adás elején meg is válaszolunk nektek. A mai állításunk a Tények és Tévhitek rovatunkban a következő: a csípő diszplázia kialakulásának túlnyomó része a rossz tenyésztésből ered. A Főttel etetek csoportban már megtaláljátok az ezzel kapcsolatos szavazást. A helyes választ pedig a következő epizódunkból megtudhatod. Sőt, nyereményjátékkal is készültünk! Iratkozz fel a PetChef YouTube csatornájára, valamint kövesd a KutyaDolog podcastet a Spotify-on is! Készíts a követésekről egy-egy képernyőképet és töltsd fel őket a https://petchef.hu/kutyadolog/ oldalunkon található űrlapra. A feltöltők között minden második héten PetChef ajándékcsomagot sorsolunk ki. Van egy szuper téma javaslatod? Esetleg ajánlanál nekünk egy vendéget? Akkor írd meg nekünk a javaslataidat e-mailben a kutyadolog@petchef.hu címre.

[00:52:23.220]

Ha eddig még nem tetted meg, ne felejts el feliratkozni a PetChef YouTube csatornájára a videó alatt található “Feliratkozás” gombra kattintva, vagy keress rá a KutyaDolog podcastra, Spotify-on, Apple podcastson , vagy a PodPaden és klikkelj a “Követés” gombra, hogy értesülj a következő epizódokról! Kövess minket Instagramon, Facebookon, TikTokon, iratkozz fel a KutyaDolog hírlevelünkre és lépj be a Facebookon található Főttel etetek csoportunkba is, hogy tudatos gazdi válhasson belőled! Az epizód leírásában minden linkünket megtalálod. Van kutyás ismerősöd? Oszd meg vele a KutyaDolog podcastet!

[00:53:00.350]

A PetChef eledeleket már az INTERSPAR áruházakban is megveheted! Még egy fontos dolgot el kell mondanom gazdik. A KutyaDolog podcast csak általános tájékoztatásra és szórakoztatásra szolgál, és nem minősül állatorvosi szolgáltatásnak. A podcastben elhangzott információk vagy a weboldalról linkelt anyagok felhasználása csak a felhasználó saját felelősségére történik. A podcast hallgatása nem helyettesíti az állatorvos, kutyadietetikus, vagy más képzett szakember tanácsát, diagnózisát, kezelését! Tudatos gazdiként nem szabad figyelmen kívül hagyni az állatorvosi konzultációt! Kutyusotoknál, esetlegesen fennálló egészségügyi problémák esetén mindig kérjetek állatorvosi segítséget! Következő epizódunkban újabb izgalmas kutyás témával készülök nektek. Én itt leszek két hét múlva kedden! És ti?

Kapcsolódó tartalom:

• Gyerekbarát kutyafajták: hogyan válassz kutyust a csemeték mellé?: https://petchef.hu/gazdiknak/gyerekbarat-kutyafajtak-hogyan-valassz-kutyust-a-csemetek-melle/
• Hogyan előzd meg és mit tegyél kutyaharapás esetén?: https://petchef.hu/gazdiknak/kutyaharapas/
• Hipoallergén kutya: megoldás kutyaszőr allergia esetén: https://petchef.hu/gazdiknak/hipoallergen-kutya-megoldas-kutyaszor-allergia-eseten/
• Miért jó a szobakennel és hogyan használd?: https://petchef.hu/gazdiknak/szobakennel/