Bár orosz tudósok már 2013-ban megcáfolták, mégis a mai napig széles körben elterjedt a tévhit, miszerint a kutyák egyáltalán nem képesek színeket látni, csupán fekete-fehérben érzékelik a világot.

Tény, hogy kutyánk másképp látja a világot, mint mi. Míg kedvenceink jobban látnak sötétben, és mozgásérzékelő képességük is sokkal fejlettebb, mint a miénk, kevesebb színt és vizuális részletet képesek érzékelni.

Ettől függetlenül a kutyák is látnak színeket – igaz, a színskála csak egy jóval kisebb részét. A magyarázat a látószerveink különbözőségében keresendő. A kutyák és az emberek szemében is kétféle fotoreceptor található: csapok és pálcikák. Előbbiek a színlátásért felelősek, míg utóbbiak a gyenge fényben való látásért. Az emberi szemben három különböző típusú csap található, mindegyik egy bizonyos hullámhosszú fényre érzékeny, vagyis az ibolya, a zöld és a sárga színekre. Az emberek ennek köszönhetően egy széles színspektrumban képesek látni.

A kutyák ezzel szemben kevesebb csap receptorral rendelkeznek, így látásuk dikromatikus, vagyis kétszínlátók, szemük leginkább a kékes és a sárgás színtartományt érzékeli. A zöld-piros tartományt – akár a színtévesztő emberek – nem képesek megkülönböztetni, ezeket a színeket a szürke különböző árnyalataiként érzékelik. A kutyák látása ráadásul kevésbé kontrasztos, kissé homályos is, és – legalábbis hozzánk képest – rendkívül rövidlátók: az ember körülbelül négyszer olyan messzire képes ellátni, mint a kutyák.

Azonban míg csapsejtből kevesebb van a kutyák szemében, addig a pálcika sejtjeik sokkal fényérzékenyebbek mint a mieink, vagyis félhomályban és sötétben látásuk sokkal jobb, mint az embereké: szinte a macskákéval megegyező. Ezen kívül pedig a látómezejük is sokkal szélesebb, mint a miénk, mozgásérzékelésük pedig egyenesen fenomenális: akár 700-800 méterre lévő mozgást is képesek érzékelni, mely képességük teszi őket kiváló házőrzőkké és vadásztársakká.

És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kutya a külvilág érzékelésekor sokkal jobban támaszkodik a többi érzékszervére, mint az ember. Így, ha látásuk és színérzékelésük nem is a legtökéletesebb hozzánk képest (legalábbis nappali fényben), szaglásuk, hallásuk sokkal fejlettebb, mint a miénk. A kutyáknak 220 millió szagló receptorral rendelkeznek, míg mi csupán 5 millióval. Képesek meghallani azokat a hangokat is, melyek az emberi fül hallási tartományán messze kívül esnek, ráadásul a hangforrás lokalizálásában is hihetetlenül pontosak. Bár ez utóbbi képességük tűzijáték és mennydörgés esetén valószínűleg inkább átok, mint áldás számukra…