Ahogy mondani szokás, az ember legjobb barátja a kutya – faji viszonylatban – és ez nem véletlen, de nem is egy rövid folyamat eredménye. Mivel a fajok közti verbális kommunikáció eszköztára erősen korlátozott, mindkét oldalról szükséges volt megfigyelni és megtanulni a nem-verbális megoldások egy részét. Ahol a két faj kommunikációs rendszerei átfedésben vannak, ott természetesebb, ezáltal könnyebb a tanulási folyamat, más területeken viszont sokkal komolyabb kihívást jelent.

A kutyák világában az arckifejezések szerepe az emberi mértékhez képest szinte elhanyagolható, viszont az emberek világában élő kutyáknál bizonyított jelenség, hogy arckifejezéseink egy részét – elsősorban azok értelmezését, ritkább esetben használatát – megtanulják. Kutatások azt is kimutatták, hogy a különböző emberi arckifejezésekre adott érzelmi reakcióik különböző agyterületek aktivitásával jár.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a kutyák a negatív érzelmeket főleg a jobb, a pozitívakat a bal agyféltekében dolgozzák fel. Ugyanígy kétféle érzelmi választ adnak különböző érzelmeket kifejező emberek arcképeire, és egyértelműen meg tudják különböztetni a boldog ember arcát a dühösétől.

Az ösztönös képességen felül azonban sok együtt töltött időre van szükség ahhoz, hogy kutya és gazdája szavak nélkül is megértsék egymást. Bár a kutyák elsősorban fajtársaik mimikájára reagálnak intenzíven, sokan állítják, hogy idővel gazdáik (és más emberek) arckifejezéseit is értelmezni tudják. Az emberi testbeszéd egyéb formáinak olvasása a legtöbb kutyának ösztönösen megy, például az ember aktuális hangulatára jellemző hanglejtés az ő hangulatukat, közérzetüket is befolyásolja. Valószínűleg ez a képesség fontos szerepet játszott a kutya-ember kapcsolat történelmi kezdetén, megkönnyítve az első barátságok kialakulását.

Hogyan beszéljünk “kutyául”?

Minden állat természetes képessége a fajtársaival való kommunikáció. A kutyák esetében ennek a testbeszéd és a részben ezzel kifejezett energia a két legfontosabb eszköze. Nem véletlen, hogy kutyánk láthatóan izgalomba jön, ha ugrálni, táncolni kezdünk a közelében. Érzéseiket, szándékukat egymás felé testtartásukkal, fülük-farkuk helyzetével, tekintetükkel, és különböző izmaik megfeszítésével jelzik. Míg ez állat és állat között teljesen ösztönös, gazdiként legjobb ha már kölyökkoruk óta a lehető legtöbb időt töltjük velük, hogy hozzászokjanak az emberi kommunikáció elemeihez is.

Létezik kutya-arckifejezés?

Az arc és annak kifejezései a kutyáknál kevésbé fontos, mint az embereknél. Ebből adódóan bizonyos kifejezések mást jelenthetnek kutya-kutya és kutya-ember vonalon. Különböző kutatási eredmények szerint a kutyák képesek bizonyos emberi arckifejezések használatára, mint például szemkontaktus fenntartása, kacsintás, pislogás, különböző fejtartások, felhúzott szemöldök, összeráncolt orr, grimaszok.

Szintén bizonyíték a kutyák “kétnyelvűségére”, hogy az egymást között fenntartott szemkontaktus megszakítása általában összecsapást eredményez, míg az emberrel történő szemezést teljes nyugalommal és bizalommal meg tudják szakítani, tudva, hogy nem kell erőszakos következményekkel számolniuk.

Amikor kutyánk szemébe nézünk, miközben valamilyen információt (pl. utasítás) adunk át neki, a kutya pislogással jelezheti, hogy átment az üzenet. A gyakori pislogás, hunyorgás viszont egészen mást jelent, ha nem szemkontaktus közben történik. Ilyenkor jelenthet félelmet, szorongást vagy fájdalmat is. Ha egy másik kutyát nézve nagyra nyitja a szemeit, agresszív szándékot sugároz.

Kutyamosoly

Lihegés közben a kutyák ajkai mosolyhoz hasonló állást vesznek fel. Ez általában akkor történik, ha a kutya jól érzi magát, például sétáltatás közben, ezért nem teljesen téves azt gondolni, hogy a boldogság kifejezőeszköze, de a valóságban sokkal inkább a mozgás utáni lehűlést szolgálja. Sok esetben azonban olyan mimikai elemek is megjelennek, amik nem a lehűlést szolgálják, mint például az egészen felhúzott felső ajkak, a teljes fogsor kivillantása. Ez általában kifejezetten jópofa, vicces hatást kelt, de arról még nem született megegyezés tudományos körökben, hogy ez valódi mosolynak tekinthető-e.