A száraztáp fő alapanyaga SOSEM hús

 

A reklámokban, hirdetésekben szereplő húsok valódi tartalma minimum megkérdőjelezhető, de némi odafigyeléssel felfedezhetjük a gyártók különböző trükkjeit, melyek elgondolkodásra adhatnak okot.

A módszerük a következőképpen néz ki: A feltüntetett tápanyagok közül, először egy kvázi nedves összetevőt tüntetnek fel, annyi trükkel, hogy a megnevezés, mint például „csirke” esetén az elnevezés a nedves feldolgozatlan alapanyagra vonatkozik nem az elkészített végtermékre. Ha a teljes igazságot szeretnénk látni, sokkal inkább valamilyen „liszt” fedné a valóságot, mint például csirkeliszt, igen érezhető, hogy nem hús.

A tényleges arányok megismerése végett valójában minden összetevőt le kellene mérni a szárítási folyamatok végén, majd listázni azokat.

Egy másik praktika, hogy a szénhidrátokat (pl. gabonák) megosztják, így a „hús” kerül a lista elejére.  Hogyan is működik ez a gyakorlatban?

A feltűntetett sorrend a következő:

1. Csirkeliszt
2. Őrölt rizs
3. Rizskorpa
4. Rizs glutén (sikér) stb.

De mire megy ki a játék? Egész egyszerű: A gabona olcsóbb, mint a hús, ahogy a hús melléktermékei is sokkal olcsóbbak, mint maga a színhús; és sajnos mindkettőnek nagyon alacsony a tápértéke. A csapda már csak a marketing: tömegeket meggyőzni, hogy a hús és a hús melléktermékei nagyjából ugyanazok – de ez nem teljesértékű minőségi állateledel.

 

Sokszor találkozhatunk még „a táp válogatott melléktermékből készült” szöveggel is.

Egy állati melléktermék az állat bármilyen részét tartalmazhatja, kivéve csirke esetében a tollat és az ürüléket, marha esetében pedig a patát, szőrt és ürüléket. A minőségi hús, ami a gazdag tápanyagokat és vitaminokat tartalmazza, más helyen kerül felhasználásra a melléktermék csupán az, ami a hús „kinyerése” után megmarad (csontok, inak, porcogók, csőrök, lábak és a belsőségek) tápanyagban gazdag húsnak álcázva. Ez korántsem hangzik prémium állateledelnek!

Ezek a ferdítések, torzítások egyetlen célt szolgálnak: elhitessék a vásárlóval, hogy minőségi kutyatápot vásárolt.

 

A legtöbb, „állatorvos által ajánlott” prémium kutyatápnak nagy ára is lehet…

 

Tegyük fel magunknak a kérdést: számít az nekünk, hogy az állatorvosok jelentős része nem rendelkezik kellő ismerettel a háziállatok élelmezéséről? (Természetesen tisztelet a kivételnek.)

A vevőknek azt mondják: „Kérdezze meg állatorvosát!”. Előfordulhat azonban, hogy a Doktor úr által leginkább javasolt minőségi kutyatáp nem a meghirdetett tápértékűnek bizonyul, csupán egyszerűen átlagos, kommersz minőségű.

A mi dolgunk nagyon egyszerű: hasonlítsuk össze az ajánlott cikket a legolcsóbb termékkel a piacon.  A legtöbb esetben semmi különbséget nem vélünk felfedezni köztük.

Sokkal többre lehet jutni, ha mi magunk tanulmányozzuk a címkét a zacskón, és vesszük a fáradságot, hogy minimálisan utánajárjunk az alapvető élelmezési javaslatoknak. Tanuljunk, bízzunk a saját ítélőképességünkben, és ne higgyünk elsőkézből a reklámoknak!

 

A „félszáraz” eledelek jelentősen csökkentik az állatok várható élettartamát

 

A fent említett, mérgező kis „falatkák” tele vannak kémiai anyagokkal pusztán azért, hogy puhaságukat megőrizzék, ugyanakkor tartósak legyenek (ne romoljanak meg). Emellett rengeteg cukrot tartalmaznak, ami elnyomja az erős vegyszer ízt.

A gond ezzel az, hogy ez a kombináció kikészíti a kedvencünk gyomrát, az édes íz pedig függőséget okozhat.

A nagyüzemben előállított tápokat mesterséges ízfokozókkal és felesleges zsírral vonják be, hogy vonzó legyen az állat számára. Ezek viszont egyáltalán nem valók kedvencünk táljába, ahogyan a nádmelasz, répa szirup, kukorica szirup és társaik sem.

A fent említett feldolgozott cukrok a természetben ismeretlenek a kutyák és a macskák számára, különböző negatív élettani hatásaik miatt hosszútávon elhízáshoz, a fogak szuvasodásához, cukorbetegséghez vezethetnek. A mesterséges adalékok nélkül azonban az eledel csak a tálban porosodna.

A gyártók szakemberei nagy összegeket kapnak azért, hogy olyan bevonatokat fejlesszenek ki, amitől a házi kedvenceink ki sem másznak az etetőtálból.

Az amerikai FDA (Food and Drug Administration) – a magyar NÉBIH megfelelője – még az emberi fogyasztásra szánt termékek piacra özönlésével sem tud lépést tartani – miért lenne ez másképpen a kutyáink, macskáink esetében?

A csúf igazság: a szabályokat, amiket a cégeknek be kell tartaniuk, olyan szereplők hozzák, akik anyagilag érdekeltek a táp gyártásában, és minőségi kutyatápnak tüntetik fel azt is, ami valójában messze áll ettől.

 

Majdnem minden gyártó használ székletkeményítőket

 

A székletkeményítők értelemszerűen megkönnyítik a takarítást. Ugyan ki venné meg az állateledelt, ha a kutya után úgy kellene felkaparni az ürüléket? Ismét iskolapéldáját látjuk annak, hogy a kényelmi szempontok fontosabbak az egészségnél.

Vajon mi tennénk cementport a palacsintánkba? És mi a helyzet a fűrészporral? Ha diétáznánk, belekevernénk mogyoróhéjat a reggeli zabpehelybe? A gyártók megteszik értünk és a kedvenceinkért.

Nézzük csak meg figyelmesen, hogy az alábbiak közül van-e a zacskón feltüntetve valamelyik!

Bentonit, porított cellulóz, cukorrépa, cékla pép, burgonya, törköly, darált mogyoróhéj.

A gyártók magyarázata a fenti anyagoknak a jelenlétére bár hordoz némi igazságtartalmat, hiszen a egészség megőrzéséhez rostokra is szükség van, de sokszor nem elsősorban emiatt adják hozzá a táphoz, hanem a termék eladásának növelése céljából, hiszen a széklet feltakarítása sokkal könnyebb a gazdinak.

Mindezek fényében jó, ha tudjuk: ha az étel valódi kutyaétel és megfelelően van adagolva, a széklet tökéletesen rendben lesz. A kényelemért azonban a kedvencünk egészségével fizethetünk!

Az állataink etetése rajtunk áll, a mi döntésünk, mivel alapvetően mindenkinek fontos kedvence egészsége, miért kockáztatná azt az olcsó tápokkal vagy csak azért mert kényelmes azt megvenni a boltban? A megfelelő minőségű minőségi kutyaétel, mint amilyeneket a PetChef is nyújt, évekkel növelheti meg kedvenced várható élettartamát, és jelentősen javítja az életminőséget. Nem beszélve arról, hogy így az állatorvosra is kevesebbet kell költeni.