Az ausztrál pásztorkutya gondozása, tulajdonságai és etetése

Frissen főtt kutyaeledelek ausztrál pásztorkutyádnak

Az ausztrál pásztorkutya rendkívül intelligens és független személyiség, vezetői ambíciókkal és hatalmas mozgásigénnyel. Igazi terelőkutya, aki nem szívesen heverészik a kanapén, sokkal jobban kedveli a fizikai és mentális aktivitásokat és rombolóvá válik, ha unatkoznia kell. Cikkünkből most mindent megtudhatsz az ausztrál pásztorkutya tulajdonságairól, tartásáról és etetéséről, így könnyen eldöntheted, hogy mennyire ideális számodra ez a kutyafajta.

Ausztrál pásztorkutya

Méret

Közepes termetű | marmagassága: 43-48 cm, súlya: 16-22 kg

Mozgásigény

Nagy

Élettartam

12-15 év

Vérmérséklet

Energikus, védelmező, intelligens, hűséges

Etetés

Napi 2x

Ajánlott PetChef menü

Háztáji bárány, Mennyei kenguru

Színek

Az ausztrál pásztorkutya külseje

Az ausztrál pásztorkutya – angol neve Australian Cattle Dog – egy vérbeli terelőkutya. A közepes termetű kutyában található némi collie, dingó, bullterrier, dalmata és egy kevés ausztrál kelpie.

Kompakt és izmos testfelépítésű. Széles koponyával, izmos pofával, fekete orral, sötétbarna szemekkel – amelyek gyanakodva csillognak, ha egy idegen közeledik -, közepes méretű szúrós fülekkel és erős fogakkal rendelkezik. Az izmos nyak négyszögletes testbe torkollik, erős vállakkal és mély mellkassal büszkélkedhet. Farka enyhe ívben lóg, amikor a kutya nyugalomban van, ami nem túl gyakran fordul elő.

Az ausztrál pásztorkutya sűrű aljszőrzettel büszkélkedhet, rövid fedőszőrzete lehet kék vagy vörös pettyes, és minden esetben találhatók benne világosabb, vöröses-barnás foltok. A kiskutyák még fehér-foltosan születnek, majd egyre több szín jelenik meg bundájukban.

A kutyusok marmagassága 43-48 cm, súlyuk 16-22 kg.

Az ausztrál pásztorkutya vérmérséklete és jelleme

Mivel az ausztrál pásztorkutya egy vérbeli vezető, bizony nem árt, ha te is hasonló kvalitásokkal rendelkezel, ha ezt a kutyafajtát választod. Nagyon okos és független, nevelése és a vele való együttélés ezért kihívást jelenthet. Makacs jószág hírében áll, soha nem adja fel, ha valamit a fejébe vesz.

Rendkívül gyanakvó az idegenekkel szemben, ezért kiváló házőrző, szükség esetén büszkén bújik védelmező szerepbe.

Az ausztrál pásztorkutya jól kijön a gyerekekkel, ugyanakkor soha ne tévesszük szem elől, hogy ő egy terelő fajta, és hajlamos lehet arra, hogy üldözze vagy csipkedje a lurkókat, vagy általában az embereket. Ennek mindenképp érdemes elejét venni! Leginkább olyan családba való, ahol idősebb gyerekek vannak, akik értik és tudják, hogy hogyan kell vele tisztelettel bánni.

Macskafronton akkor járhatsz sikerrel, ha az állatok együtt nevelkednek. Az ausztrál pásztorkutya ugyanis örömmel hajtja mind a cicusokat, mind más kisebb, szőrös állatokat.

Meggyűlhet a bajod továbbá erős kalandvágyával, melyhez egy legyőzhetetlenségi érzés is párosul. Ebből kifolyólag előfordulhat, hogy nem méri fel teljesen reálisan a helyzeteket és sérüléseket szenvedhet. Mivel szívós, ez nem szegi kedvét és újabb expedíciókon jár az esze.

A szorgalmas ausztrál pásztorkutya olyan környezetben érzi magát a legjobban, ahol sok fizikai és szellemi ingerben részesül. Nem alkalmas arra, hogy lakásban éljen, vagy hogy hosszú időre egyedül maradjon. Biztonságosan elkerített udvart kell biztosítani számára. Ha unatkozik, rombol, és hajlamos rágni. Sokat, nagyon sokat!

Az ausztrál pásztorkutya nevelése

Az ausztrál pásztorkutya hihetetlen intelligens, gyorsan tanul és nagyon lendületes. Nevelése során fontos a határozottság és a következetesség. Önálló gondolkodású és elképesztően makacs tud lenni, ha úgy véli, hogy neki van igaza, vagy igazságtalanul bántak vele.

Íme néhány tipp az ausztrál pásztorkutya neveléséhez:

• 10-12 hetes korában már vidd el kutyaoviba és korán szocializáld.
• Az ausztrál pásztorkutya kölyöknek, mint minden kutyának, szüksége van arra, hogy már korán minél többféle emberrel, látvánnyal, hanggal találkozzon.
• A fajta számára fontos, hogy a kiképzés kellően változatos és izgalmas legyen, nem bírja az unalmas feladatokat.
• A tréningek során használj pozitív megerősítéseket és jutalmazd kedvencedet.

Az ausztrál pásztorkutya betegségei, életmódbeli tanácsok

Ahhoz, hogy kedvenc szőrös pajtid hosszú és kiegyensúlyozott életet élhessen, érdemes az alábbiakra odafigyelned:

• Csakis minőségi kutyaeledel kerüljön a tányérjába, amely értékes tápanyagokban gazdag.
• Mindig biztosítsd kedvenced számára a kellő fizikai és szellemi aktivitást.
• Tartsd rendben a szőrét és figyelj oda szemei, fogai, fülei és mancsai ápolására.
• Ha bármi szokatlan tünetet, problémát tapasztalsz, azonnal fordulj állatorvoshoz és 1-1,5 évente vidd el egy teljes körű egészségügyi kivizsgálásra.

Nulladik lépés: kizárólag hiteles tenyésztőtől vásárolj kiskutyát!

Az első lépés a megfelelő tenyésztő kiválasztása. Sajnos az ausztrál pásztorkutya népszerűségének és az óriási keresletnek köszönhetően rengetegen szaporítják a jó pénzkereseti lehetőség miatt. A szaporítókat pedig nem érdeklik a fajta érdekei és az sem, ha valamilyen genetikai betegség öröklődik a vérvonalon. Éppen ezért válassz nagyon körültekintően tenyésztőt!

Miről ismerheted fel a jó tenyésztőt?

• Minden esetben törzskönyvet ad, amihez tenyész alkalmassági vizsgát kell tenni.
• Oltási könyvvel, féregtelenítve kínálja a kölyköket.
• Tagja valamilyen egyesületnek.
• Mindent tud a fajtáról és szívesen válaszol a kérdésekre.
• Az ellések közt hagy időt az anyakutyának a regenerálódásra.

Az ausztrál pásztorkutya betegségei

Az ausztrál pásztorkutyák többnyire egészségesek, de ennél a fajtánál is előfordulhat néhány egészségügyi probléma. A kutyusok hajlamosak például a csípődiszpláziára, de előfordulhatnak daganatos betegségek is, valamint köldöksérv szintén kialakulhat. Átlagosan 12-15 évig élnek.

Nézzük most meg, hogy milyen problémákra kell figyelned ausztrál pásztorkutyádnál!

Csípődiszplázia

Ez egy örökletes rendellenesség, amelynek lényege, hogy a csípőízület vérellátása nem megfelelő. Ezért ezen a területen a combcsont felső területei károsodnak. Már 4 hónapos kutyusoknál is jelentkezhet, de mindenképpen 1 éves kor alatt jellemző.

A diszplázia eleinte sokszor tünetmentes, a kutyus idősödésével azonban gyulladás, fájdalom és sántítás alakulhat ki. Egyik legjellemzőbb tünete, hogy a kutya húzza a lábát. Bár tornáztatással és megfelelő diétával sokat lehet javítani az állapoton, teljesen nem gyógyítható.

Mivel csípődiszpláziával diagnosztizált kutya nem tenyészthető, mindenképp kérj negatív teszteredményt a tenyésztőktől!

Progresszív retina atrófia (PRA)

Genetikai öröklődésű szembetegség, amelynek során a szemben található ideghártya károsodik, a benne található fényérzékelő sejtek, csapok és pálcikák degenerálódnak, sorvadnak. A látás folyamatosan romlik, majd teljes vakság is bekövetkezhet. A betegség sajnos mai ismereteink szerint nem gyógyítható. Erre a betegségre is elérhető genetikai szűrővizsgálat.

Siketség/Nagyothallás

A kutyusok siketsége lehet veleszületett, vagy kialakulhat például baleset következtében, illetve az öreg kutyák gyakori betegsége a hallás részleges elvesztése. Gyógyítására nincs lehetőség. A figyelmetlenség vagy a parancsszavakra történő lelassult reakció gyakran a halláskárosodás első jele.

Extra tipp: Bár jó esetben az ausztrál pásztorkutya hosszú és boldog életet él, a fenti betegségekre való hajlam miatt érdemes már kölyökkutya korban kisállat biztosítást kötni rájuk. Így még a hosszabb kezelés sem fog különösebb anyagi problémát jelenteni.

Az ausztrál pásztorkutya etetése

Kutyusodnak naponta kétszer adj magas energiatartalmú ételt. Rendszeresen ellenőrizd a súlyát és ha hízást tapasztalsz, csökkentsd az eledel mennyiségét.

Az ausztrál pásztorkutya energiáját elsősorban állati fehérjékből nyeri, ezért figyelj arra, hogy magas minőségű, állati fehérjében gazdag, mesterséges adalékanyagoktól mentes táplálékot válassz, hogy biztosítsd számára az egész napos lendületet!

Bár sok helyen az extra magas hús- vagy fehérjetartalmat hirdetik az eledel legfontosabb tulajdonságaként, az állatorvosok szerint a túl magas fehérjetartalmú étel vese- és májproblémákat okozhat.

Extra tipp – így növelheted az adagot okosan és egészségesen

Ha szeretnéd pénztárcabarát módon növelni a kutyusodnak szánt napi adag mennyiségét, akkor van egy remek megoldásunk: egészítsd ki a PetChef eledelt könnyen emészthető körettel. Ez lehet például köles, hajdina vagy akár plusz zöldségek (pl. édesburgonya, sütőtök, brokkoli) is – maximum az eledel 1/3-ával megegyező arányban.

Fontos: Hetente ellenőrizd a kutyus testsúlyát, és igazíts a mennyiségeken, ha szükséges!

A PetChef frissen főtt kutyaeledeleit Dr. Varga József állatorvos állította össze, aki a kutyák táplálkozására specializálódott. Az összetevők kizárólag friss, emberi fogyasztásra is alkalmas alapanyagok, így teljes nyugalommal adhatod kedvencednek.

A kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a betegségek megelőzésében nagy szerepe lehet, ha a kutyusod igényeinek megfelelő táplálék-kiegészítőt is adsz kedvencednek.

Az ausztrál pásztorkutya mozgásigénye, játék

Az ausztrál pásztorkutya hatalmas energiával rendelkezik, ezért sokkal több aktivitásra van szüksége, mint egy egyszerű séta a háztömb körül. Csak akkor válaszd ezt a fajtát, ha te magad is energikus és sportos vagy a mindennapok során, aki napi szinten órákat mozog, például fut, kerékpározik, túrázik és örömmel veszed, ha kedvenced is veled tart.

Mindig tartsd szem előtt, hogy az ausztrál pásztorkutya arra termett, hogy képes legyen hosszú napokon át dolgozni, és zabolátlan jószágokat terelgetni. Nagyon okos, és könnyen rájön az olyan feladatokra, mint a szekrények kinyitása vagy a szemét kitúrása, ha magára hagyják. Ez az intelligencia és problémamegoldó készség teszi őt nagyszerű jelöltté az olyan kutyasportok számára, mint az agility, az engedelmesség, a nyomkövetés és természetesen a terelés. Élvezi a tanulást és a munkát azokkal az emberekkel, akiket szeret, és nagyon szívesen tesz eleget a kéréseknek. Nagyon fontos számára, hogy a fizikai aktivitás mellett folyamatos mentális edzésben is része legyen.

Mindenképp fordíts figyelmet arra, hogy energiáit mederbe tereld, ellenkező esetben autókat vagy kerékpárosokat fog kergetni, tönkreteszi a pázsitot, vagy egyéb romboló szokásokban éli majd ki magát, aminek nem feltétlenül fogsz örülni.

Az ausztrál pásztorkutya ápolása

Az ausztrál pásztorkutya ápolása szerencsére nem jelent nagy kihívást. Bundája nem kényes, ellenáll az esőnek és a szennyeződésnek.

Mikre érdemes odafigyelni az ausztrál pásztorkutya ápolása során?

• Hetente 1-2-szer alaposan keféld át szőrös pajtásod bundáját, hogy eltávolítsd az elhalt szőrszálakat. Rövid, sűrű aljszőrzetét évente egyszer vagy kétszer levedli, ami sűrűbb kefélést igényel.
• Csak ritkán van szüksége fürdetésre, ha már valóban nagyon koszos.
• Rendszeresen ellenőrizd, hogy fülei nem pirosodtak-e ki, nincs-e kellemetlen szaguk, mert ez gyulladásra figyelmeztet.
• Néhány hetente – vagy ha már szükséges – vágd le a körmeit.
• A fogak egészségének megőrzéséhez rendszeresen távolítsd el a kutyus fogairól a lepedéket, amelyből fogápolás hiányában fogkő alakulhat ki. A fogkő ugyanis hosszú távon fog- és ínybetegségekhez vezet. Iktasd be a napi fogmosást kutya fogkrémmel és fogkefével.

Kinek való és kinek nem való az ausztrál pásztorkutya?

Mikor válaszd az ausztrál pásztorkutyát?

• Ha egy magabiztos, intelligens és nagyon éber fajtát keresel.
• Ha egy energikus, aktív, sportos fajtában gondolkodsz.
• Ha biztosítani tudod, hogy ne hagyd hosszabb időre egyedül kutyusod.
• Ha van elég időd és energiád, hogy rendszeresen játssz és mozogj kutyusoddal.
• Ha egy remek házőrzőre van szükséged.

Mikor ne válaszd ezt a fajtát?

• Ha kis mozgásigényű társat keresel.
• Ha kistestű kutya lenne megfelelő.
• Ha sokat vagy távol és nincs elég időd kutyusoddal foglalkozni.
• Ha lakásban tartható eb volna ideális.

És végül egy kis történelem: így alakult ki az ausztrál pásztorkutya fajta

Az ausztrál pásztorkutyát a 19. századi ausztrál telepesek tenyésztették ki nagy farmokon a szarvasmarhák terelésére. Ez a fajta nagyban hozzájárult az ausztrál húsipar felvirágzásához, mivel csendesen, de agresszívan, harapásokkal és csipkedésekkel ügyesen terelték a néha fékezhetetlen marhákat.

A ma ismert kutyusok számos tenyésztés és keresztezés eredményei. A farmerek olyan szívós kutyát akartak, amely képes volt elviselni a zord ausztrál éghajlatot és munkakörülményeket. Az eredetileg Angliából hozott kutyák nem voltak alkalmasak erre a feladatra, ezért az őshonos dingóval keresztezték őket.

A kék színű kutyák bizonyultak a legnépszerűbbnek a farmtulajdonosok és a hajtók körében, és Blue Heelers néven váltak ismertté. Különösen népszerűek voltak a queenslandi állattartó telepeken, ahol a Queensland Heelers vagy Queensland Blue Heelers nevet kapták.

Robert Kaleski 1893-ban kezdett el Blue Heelers kutyákat tenyészteni, és 1897-ben vitte őket kiállításra. Kaleski kidolgozott egy standardot, amelyben a pásztorkutyát a dingóra alapozta, mivel úgy vélte, hogy ez a típus természeténél fogva alkalmas az ausztrál vadonban való tartásra. A mai ausztrál pásztorkutya színét leszámítva tényleg nagyon hasonlít a dingóra. Az Új-Dél-Wales-i Kennel Club 1903-ban hagyta jóvá ezt a standardot.

A fajta először Australian Heeler, majd később Australian Cattle Dog néven vált ismertté, amely ma már egész Ausztráliában és másutt is hivatalosan elfogadott elnevezés.