Kutyusunk szocializálásának fő célja, hogy megtanítsuk neki: a világ egy biztonságos, szeretetteli hely, telis-tele kedves emberekkel, és hozzá hasonló barátságos állatokkal. Írásunkból kiderül, miért fontos, hogy mettől-meddig tart ez szocializációs időszak kedvencünk életében és milyen lépéseket kell tennünk, hogy kedvencünk kiegyensúlyozott, barátságos kutyussá cseperedjen.

Észrevetted már, hogy míg egyes kutyák alig várják az új emberekkel való találkozást, az új tapasztalatokat és kalandokat, addig mások inkább visszahúzódnak, távolságtartók, elbújnak a gazdi mögé, vagy esetleg odakapnak, amikor valaki fizikai kontaktust próbál velük létesíteni? 

Ezeknek a különbségeknek a magyarázata nem csak az adott fajta génállományában rejlik, de a kutyus által – főleg kölyökkorban – átélt élettapasztalatban, vagyis a szocializációs szakasz berögződéseiben is.

A szocializáció – csakúgy, mint az emberek esetében – a kutyák életében is rendkívül meghatározó a személyiségük kialakulása szempontjából. A kölyökkutya szocializálása a kulcs annak biztosításához, hogy később boldog, magabiztos és jólnevelt kutyád legyen. A nem megfelelő szocializáció ellenben a későbbi életkorban viselkedési problémákhoz vezethet, mely problémák a három évnél fiatalabb kutyák halálának elsődleges okai.

Maga a folyamat tulajdonképpen már rögtön a születés után megkezdődik és rengeteg körülmény befolyásolja. Például kardinális kérdés, hogy csak egy másik kutya van-e az újszülött környezetében (aki általában az anya, vagy a testvérek), esetleg más állatok szagát, hangját is megismeri, vagy talán rögtön egy ember bábáskodik az újszülött felett. Az utóbbi esetben is lehet akár egy profi tenyésztő, aki tökéletesen védett, biztonságos környezetet biztosít a frissen született eb számára, esetleg tapasztalatlan kutyatulajdonos, aki nem tud megfelelő feltételeket teremteni a kiskutya számára. Ezek az első érzéki tapasztalatok is már befolyással bírnak a pszichés fejlődésre.

Ideális esetben egy kölyökkutya 10-12. hét körül lesz leválasztva az anyjáról, és kerül el egy gazdihoz. A tényleges szocializációs időszakról azonban leginkább a 3. és a 16. hét között beszélhetünk. A kölyökkutya ekkor kezd el önállósodni, megismerkedik a környezetével, és kapcsolatba lép más élőlényekkel. Kognitív képességei rohamosan fejlődnek, kíváncsi lesz az őt körülvevő világra.

Az ebben az időszakban átélt élmények, tapasztalatok olyan erősen vésődnek be, hogy alapvetően határozza meg későbbi személyiségét, tehát azt, hogy hogyan reagál majd felnőtt kutyaként a környezetére.

Érdemes kutyusodat már kölyökkorban is tanítgatni a helyes viselkedésre és az elvárt szabályokra. A motiváláshoz pedig célszerű egészséges falatkákat választani.

A mi tippünk:

Hogyan szocializáld az új jövevényt?

Nagyjából 14 hetes, amikor a Parvo-vírus, a szopornyica, a veszettség elleni összes oltást megkapja. Ez azért fontos mert épp a szocializáció szempontjából oly fontos, 8-14. hétben nem ajánlatos utcára, közparkokba stb. tehát olyan helyre vinni, ahol idegen, be nem oltott kutyák is tartózkodhatnak.

Különösen legyünk óvatosak az állatorvosnál, ahová eleve beteg állatokat visznek az emberek. De akkor hova vihetjük az új jövevényt, milyen lehetőségeink maradtak?

A családhoz frissen érkezett kölyökkutyával érdemes először az embereket és a közvetlen tárgyi környezetet megismertetni. Fontos, hogy lásson maga körül különböző nemű, magasságú, korú és eltérő öltözködésű embereket, így szépen megtanulja, hogy az emberek különbözőek lehetnek, és attól, hogy kalapot, vagy napszemüveget viselnek, bottal járnak, vagy hangosabban beszélnek, még nem jelentenek számára fenyegetést.

Hasonlóan járjunk el, mikor segítünk neki felfedezni a kertet vagy a lakást. Ebben a korai szakaszban még minden új és ismeretlen lesz számára: a lépcső, a puha szőnyeg és a csúszós parketta felületei, a fűnyíró és televízió hangja, egy nejlonszatyor zörgése vagy az esernyő alakja. Mutassuk meg neki a tükröt, ültessük autóba és utazzunk vele, szoktassuk hozzá a fürdéshez és fültisztításhoz.

A közvetlen környezet felfedezése után vigyük el magunkkal bevásárolni, tankolni, postára, vagy csak a szomszédhoz. Az oltások után pedig jöhet a mélyvíz, vagyis a séta az utcán, parkban, játék a kutyafuttatóban, az ismerkedés a környék kutyáival, cicáival. A szocializáció természetesen nem zárul le a 16. hét után sem, hiszen kutyaiskolákban is rengeteg tapasztalni-, és tanulnivaló akadhat még.

Igaz ugyan, hogy minél több emberrel, tárggyal, és élménnyel találkozik, annál magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb felnőtt lesz később kedvencünk, azt azonban ne felejtsük el, hogy a szocializáció esetében a minőség fontosabb tényező a mennyiségnél.

A kutyusunk interakciói, felfedezései kontrollált környezetet és sok pozitív megerősítést igényelnek. Nem szabad túlterhelnünk, megijesztenünk egy kölyökkutyát. Először is fokozatosan adagoljuk az élményeket, hiszen a félelemérzetet könnyű egy ilyen kis állatban kialakítani, de annál nehezebb tőle megszabadítani. A kölyökkutyát ezért eleinte ne vigyük például zsúfolt helyre, inkább hívjunk meg magunkhoz néhány barátot. Figyeljünk oda továbbá kutyánk jelzéseire: ha úgy látjuk fél, vagy ideges egy szituációban, akkor ne erőltessük tovább a dolgot. A cél, hogy kedvencünket minél kevesebb negatív benyomás érje ezen időszak alatt.

A 18. hét után már sokkal nehezebb lesz a kutya szocializációja – bár nem lehetetlen! Ne érezd reménytelennek a helyzetet akkor sem, ha idősebb kutyád van, mert ha lassabban is, több odafigyelés vagy szakemberi segítség árán, de nem kizárt az idősebb kutyák személyiségének formálása sem!

Kölyökkutyák etetése

A kiskutya etetése során sok olyan tényezőre is oda kell figyelni, ami a felnőtt kutyáknál nem játszik szerepet. A kölyökkutya táplálása elsősorban az életkortól és a testsúlytól függ, és természetesen az sem mindegy, milyen eledelt adunk neki. A kölyökkutya etetésről itt olvashatsz részletesebben>>

Vegyes etetés – jó megoldás a tisztán száraztápos etetés helyett

A tisztán száraztápos etetés helyett még mindig pénztárcakímélő, de egészségesebb megoldás az úgynevezett vegyes etetés. Ez azt jelenti, hogy a száraztápot valamilyen – mondjuk 50-50%-os arányban – kevered össze valamilyen másik, magasabb víztartalmú prémium kutyaeledellel, például esetünkben PetChef eledellel. Ilyenkor értelemszerűen a kutyus testsúlyának megfelelő mennyiségből csak a választott aránynak megfelelő mennyiséget kell venni – tehát 50-50%-os aránynál 50%-ot az adott eledelből.

A vegyes etetés további előnye, hogy mivel a táp általában ugyanaz marad, a hozzászokási idő is rövidebb. A kutyusok étvágya is javul, hiszen míg önmagában a száraztáp nem túl vonzó, “valódi” étellel keverve már étvágygerjesztőbb.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy hetente ellenőrizd a kutyus testsúlyát, és szükség szerint igazíts a mennyiségeken!

A PetChef frissen főtt kutyaeledeleinek receptjeit a kutyák táplálkozására specializálódott állatorvos, Dr. Varga József állította össze. Összetevőink frissek és emberi fogyasztásra is alkalmasak, így bátran adhatod menüinket kölyökkutyádnak is.

Hétféle kutyaeledelünk közül azonban kimondottan ajánljuk a kölykökkutyák táplálásához Tanyasi marha és Szüreti pulyka eledelünket.

A mi ajánlatunk: